Esztergomi Szent István Naptár az 1929. évre (1929)
30 lehet azokat felfogni. „Már a zsidók zú- golódának azon, hogy mondotta: Én vagyok az élő kenyér“ (dán. 6—41.) — és gyarló tanítványai közül is többen elhagyták Őt. Pedig az Istenségnek ez elrejtett voltában nyilvánul meg reánk nézve a Teremtő legnagyobb bölcsessége és jósága. Az Oltáriszentségben elrejtett Istentől senkisem fél, senki sem retteg. Miként állhatna meg. a bűnös ember a leplezetlen hatalmas Isten előtt? „Megvert az Úr sokat azért, mert nézték az Úr szekrényét“ (I. Kir. 7, 10.) — olvassuk az ó-szövetségi Szentírásban ; mert a frigyszekrényt takaró nélkül senkinek sem volt szabad látnia. Mi az Oltáriszentséget, ezt az isteni szent ostyát, emberi gyarló szemünkkel is láthatjuk. Lelkűnkkel pedig hisszük és valljuk, hogy annak színében az Úr Jézus, maga az emberré lett Isten van jelen, akit nekünk imádnunk, dicsőítenünk és magasztalnunk kell. „Kik hisztek Krisztusban, noha nem látjátok őt, örvendeni fogtok kimondhatatlan és dicsőséges örömmel, elérvén hitetek célját, lelketek üdvösségét.“ (Pét. 1, 1.) * * * Hogy az Oltáriszentségben valóban az Úr Jézus van jelen : a hófehér szentostya valóban az ő szent teste és az átváltozott bor tényleg az ő szent vére, ezt az igazságot Isten már számtalan csodás eseménnyel és látománnyal erősítette meg. Ilyen esemény történt 1392-ben is Monkádá nevű spanyolországi városban az ottani plébánossal, aki különben jámbor pap volt, de erős aggályok gyötörték őt pappá szenteltetésének érvénye felől, ebből kifolyólag szentmiséinek is érvényessége felől, még pedig azért, mert őt oly püspök szentelte pappá, aki viszont VII. Kelemen ellenpápától kapta püspökké való szentelését. Hogy ezt közelebbről megérthessük, el kell mondanunk a történelemből, hogy a franciák, épp úgy mint ma, már régi időkben is világhatalomra törekedtek. így történt, hogy 1305-ben francia befolyás következtében a francia bordói érseket választották meg pápává V. Kelemen néven. Ez már nem Rómában, hanem Franciaországban koronáztatta meg magát, ide is tette át Avignonba a székhelyét, ahol az utódai is tartózkodtak. Ezt a körülményt a francia királyok kihasználták és hatalmukat más népek fölött igen megnövelték, ami az Egyháznak nagy kárára volt, mert a franciáskodás számtalan bajnak, eretnekségnek, utóbb is a nyugoti egyházszakadásnak lett az okozója. E siralmas állapot okát átlátta XI. Gergely pápa is és azon azzal akart változtatni, hogy a székhelyét 1377-ben, a francia udvar és bíbornokok ellenzése dacára is, visszahelyezte Rómába, ahol a következő évben meghalt. Utódjává Rómában a bíbornoki testület egyhangúlag VI. Orbán pápát választotta meg. Ez a választás azonban a francia bíborosoknak nem tetszett és ők VII. Kelemen néven ellenpápát választottak. Ezzel kezdődött a nyugati egyház- szakadás, ami a többi között a különféle tévtanok felburjánzását eredményezte. Az egyházszakadásnak a mi Zsigmond magyar királyunk (aki egyszersmind németrómai császár is volt) vetett szerencsés kézzel véget, amidőn 1414-ben a Kon- stanzba egybehívott egyetemes zsinaton, az egész keresztény világ közös elhatározásából, V. Mártont választották meg pápává. Ezen a konstanzi zsinaton lett érvényesnek kimondva és kötelezőnek elismerve az egy szín, és pedig a kenyér színe alatti áldozás, a szent vér vételével járó nehézségek miatt, a husszíták eretnek tanával szemben, akik az egy szín alatti áldozás érvényességét tagadták. E tan manapság újból felütötte fejét Csehszlovákiában és már sok hívőt eltérítettek az igaz vallástól, mintha nekik nem volna mindegy akár egy vagy két színben áldoznak, hisz úgy sem hisznek az Oltáriszentségben! Ilyen eretnek tan volt azidőben az is, amit Wiklef hirdetett, aki azt mondta, hogy sem méltatlan püspök nem szentelhet érvényesen papokat, sem méltatlan papok nem misézhetnek érvényesen. Ez a téves tan támasztott kételyeket a monkádái plébános lelkében is, akinek lelki gyötrelmeit az isteni irgalom a következő eseménnyel szüntette meg:
