Esztergomi szegénygondozás. Beszámoló az 1929-ik évről (1929)

6

Szeressük, gyámolitsuk a szegényeket!

Mottó : „Amint lehet, úgy légy irgalmas !•* Tóbiás 4., 8.

Magasztos célt tűzött ki magának a múlt év őszén Esztergomban egy egészen jelentéktelennek 1 átsző" kis vallásos egyesület: a „Szent Antal Szegény Egylet.“ Nem kevesebbről álmodoztak annak vezetői és tagjai, mint, hogy visszavezetik az embereket az Isten oltárához, melyet hűtlenül sokan elhagytak, megszentelik a feldúlt családi szentélyeket, melyeket a modern idők bűnbarlangokká tettek és a nyomor megszüntetésével enyhíteni akartak sok Társadalmi bajon. Jól tudták ők, hogy teljes megoldást nem remélhetnek ezen a téren, mert hiszen a szegénységet és a betegséget, mint az emberi életnek ezt a két velejáróját, megszüntetni nem lehet, de igen is enyhíteni, csökkenteni és a felesleges könnyektől megkímélni lehetséges.

Sokaknak eddig nem volt alkalmuk, hogy irgalmasságot gyakoroljanak, mert nem volt miből és nem ismerve a társadalmi viszonyokat, a közreműködés lehetőségeit, rém tudtak részt venni a szegények istápolásában.

De most itt van a „Páduai sz. Antal“ szegényügyi egyesület, mely Istenben és a hívők jólelkületé- ben bízva nem kisebb célt tűzött ki magának, minthogy a szegények gyámolításával Esztergomban megszünteti a nyomort és el akarja érni azt, hogy itt ne legyen^ éhező ember.

Úgy az egyesület vezetősége, mint a szeretet éleslátása hamar megmutatja neked, hogy hogyan és hol kell segítened egy kis varrás, foltozás, beteglátogatás, alamizsnagyűjtés, néhány vigasztaló szó által.

Az egri mintára berendezett szegényügy tulajdonképen V4 évi múltra tekinthet vissza. Egy fillér nélkül kezdtük és most ez a kis beszámoló köny-