Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
Szaci bácsi” Gyerekkorom családi együttléteinek izgalmas pillanatai voltak, amikor néhány elhallásból olyan nevekkel találkozhattam, akik már nagyszüleim számára is legendává magasztosultak. Egyházi emberek, költők, művészek, iparosok, szentgyörgymezői tisztes parasztemberek nevei hangzottak el, akiket a mindenre fogékony gyermeki elme mélyen elraktározott. Közülük való volt Szatzlauer János cukrászmester, akinek süteményeit és főként krémesét épp olyan nosztalgiával emlegették, mint mondjuk a Laiszky-féle bort. Néhány évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy utánanézzek, ki is volt valójában „Szaci bácsi", ez az országosan ismert és elismert, messze földről látogatott cukrász, a prímási palota állandó beszállítója, cukorkáival a gyerekek kedvence, a város minden rendű és rangú polgárának megbecsülését utánozhatatlan udvariasságával, nyílt becsületességével kivívó főmestere az édességeknek, akinél több mint fél évszázados működése során az ország legjobb cukrászai tanultak? Szatzlauer János tanulóéveit Nagyszombatban kezdte, majd Bécsbe került, ahol tíz esztendeig a császárváros legelőkelőbb cukrászdáinak egyikében, a budapesti Gerbaud-hoz hasonló Demmel-féle cukrászdában működött, mint üzletvezető. 1878-ban alapította esztergomi üzletét a Ferenc József u. 10. 98