Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

A Kossuth-serleg

Az ember életének egyik legfontosabb része kellene, hogy legyen a hétköznapok forgatagában történő meg-megállás, az emlékezés, illetve az ünneplés. Örvendezni egymásnak, lehetőséget teremteni a múlt közös felidézésére, az emlékezésre. Egy-egy születésnapi tortán elfújt gyertya, néhány koccintásra emelt pezsgőspohár, a közös éneklés, a családi-baráti körben eltöltött, emlékezésre méltóvá tett nap, óra, esemény. Eleink még tudtak minderről valamit, és meg is tudták adni a módját.

1906 márciusában történt, hogy Vimmer Imre, Esztergom város polgármestere felkérte az épületek tulajdonosait, hogy a 15-én esedékes hazafias ünnep alkalmából lobogózzák föl házaikat. Ugyanakkor tudatta a polgárokkal, hogy az egész napra tervezett rendezvénysorozat méltó befejezéseként - amint azt már korábban kiplakátozták -, este fölavatásra kerül az a Polgári Egyesület által beszerzett ezüst serleg, amelyet Kossuth Lajosról neveztek el. A serlegen, amely 350 koronába került, a következő fölirat olvasható: „Kossuth Lajos halhatatlan emlékének szenteli az Esztergomi Polgári Egyesület 1906. évi március 15-én". Továbbá Vörösmarty optimista jóslata: „Lesz még egyszer ünnep a világon."Az ünnepet megelőzően sűrűn keltek szárnyra riasztó rémhírek, miszerint a délelőttre tervezett fölvonulást a kormány betiltja,

76