Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

„Szellemes történet” Kísértet járta be Esztergomot. Na nem a kommuniz­mus kísértete, arra néhány évtizedet még várni kell, mindazonáltal bizonyos, hogy az Esztergomban tör­tént események mélységesen fölkavarták nem csu­pán a helyi, hanem az országos közvéleményt is. De ne vágjunk a dolgok elébe! A helyi sajtó 1924 júniu­sában hűvös tárgyilagossággal és utólag (!) tudatta olvasóival, hogy hosszas betegség után, 74 esztendős korában a Vaszary Kolos Kórházban elhunyt Pleva Fe­renc. Temetésére a Belvárosi temetőben lévő családi sírboltban került sor. Hogy miben rejlik e minden együttérzést nélkülöző röpke közlés, az talán az elhunyt személyében kere­sendő. Igaz ugyan, hogy Pleva Ferenc neve fogalom volt Esztergomban még akkor is, ha jobbára negatív értelemben emlegették. Ismert volt országszerte, de amint a kortársak is fogalmaztak, „alávalóan ismert". Amolyan „tűrt intézmény" - fogalmazzunk pontosan és őszintén -, tehát bordélyház működtetőjeként vált ismertté. És ez még nem is lett volna olyan nagy baj, akadt akkoriban az országban éppen elegendő az ilyen „műintézményekből", ám ő, mint az éjszaka embere, világosban vásárolva és sötétségben adva el a lányo­kat, igen nagy gazdagságra tett szert. Mondjuk meg őszintén, hogy az úr „mesterségéből" adódóan ezen nincs is mit csodálkoznunk, az azonban már a korabe­54

Next

/
Oldalképek
Tartalom