Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
rosban a főszékesegyházi káptalan mellett még három társaskáptalan, kilenc plébánia és három szerzeteskolostor működött. 1249-ben IV. Béla az addigi királyi várat is végleg az érsekségnek adományozta. A főegyházmegye területén Szepesvár alatt és Pozsonyban szintén társaskáptalanok működtek, sőt Pozsonyban Vitéz János érsek 1467-ben rövid életű egyetemet is alapított „Academia Istropolitana" néven. Mikor 1543- ban az oszmán seregek elfoglalták Esztergomot, a káptalan és az érsek Nagyszombatba települtek, amely a következő három évszázadban Esztergom szerepét vette át. Ott alapította például Oláh Miklós érsek 1561- ben az első magyarországi jezsuita kollégiumot, majd 1566-ban az első szemináriumot. Szintén Nagyszombatban tartották a 16-17. században az egyházmegyei és egyháztartományi zsinatokat, és ott jelentek meg 1578-tól a katolikus megújulás első magyar nyomtatványai a Telegdi Miklós apostoli adminisztrátor által létrehozott nyomdában. A 17. századtól az érsekek székhelye inkább az ország közigazgatási és politikai központjában, Pozsonyban volt, de a káptalani és iskolai központ továbbra is Nagyszombat maradt. Pázmány Péter érsek 1635-ben a jezsuita kollégiumot egyetemmé fejlesztette, amelyhez 1667-től jogi, 1669-től pedig orvosi fakultás is csatlakozott. A 17. század második felétől három szeminárium is működött a városban. 1683-ban Esztergom is végleg fölszabadult az oszmán uralom alól, de a 19. század elejéig a káptalan továbbra is Nagyszombatban működött, a prímások pedig elsősorban pozsonyi palotájukban laktak. Többségük jelentősen hozzájárult Pozsony fejlesztéséhez. Mivel az egyházmegye nagysága 39
