Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)
Párbajok a királyvárosban A párviadal intézményét már az ókorban is ismerték, de például a háborúk ily módon történő eldöntése egyenesen a kőkorszakban gyökerezik. Középkori formája arra a feltevésre épült, hogy a becsületért kiállni kötelező, nyilvános gesztus, amely azáltal győz meg a hozzá való ragaszkodásról, hogy a párbajozó kész érte életét is kockára tenni. A lényeg az, hogy a párviadal két ember között, meghatározott helyen és időben, megfelelő külsőségek között végbemenő fegyveres küzdelem. A magyar büntetőjogban Mátyás korában a bajvívások egyenesen perbéli bizonyításra szolgáltak, ám a magánhatalom általi párviadalt - másképpen párbajt - büntette a törvény, még ha a büntetés mértékét nem is határozták meg. Igaz, Mária Terézia egyenesen fővesztésre ítélte a párbajban résztvevőket, a törvényt senki nem vette komolyan, egyszóval nem tartották be. Történetírásunk meg is említ híres magyar párbajokat, mint például Batthyány Kázmér és Zichy Ferenc küzdelmét, vagy Bolyai János több sikeres párbaját. Arról is tudunk, hogy Dessewffy Aurél, az MTA levelező tagja még fiatalemberként nők miatt vívott két párbajt, Wesselényi Miklós báró, az ellenzék vezérszónoka ellen pedig egyenesen Metternich herceg rendelt ki bajvívót. Hogy városunkban mikor és hányán ragadtak egymás ellen kardot vagy fegyvert, nem tudjuk. Annyi 120
