Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

A koronázásra 1000 karácsonyán vagy 1001. január 1-én került sor Esztergomban.

A tényleges államalapítás és egyházszervezés valójában ekkor vette kezdetét.

A nép egyházi életének, a keresztény tanok hirdetésének központjai a templomok voltak, amelyek építésére és papjainak eltartására törvényben kényszerítette a falvak lakosait.

„Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel és ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval, kancával, hat ökörrel és két tehénnel. Ruháról és oltárakról a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspök."

Az egyház működését tíz püspökség megszervezésével szabályozta, amelyek közül kiemelkedő az Esztergomi Főegyházmegye, amelyet a pápa rövidesen érseki rangra emelt. Állam és egyház összefonódott- sága talán sehol sem mutatkozott meg olyan mértékben, mint éppen itt, a királyi és egyben főpásztori székvárosban. A püspökségek igazgatási szervei később az esperességek lettek. Ezek képezték idővel az alakuló vármegyerendszer alapjait. A vármegyék élére a püspök, illetve a főesperes támogatását élvező megyésispánok kerültek, mint az igazságszolgáltatás helyi főméltóságai.

István király sokáig barbárnak vélt esztergomi udvarában igen pezsgő szellemi élet folyt. Bár első királyunk oklevelei nem, vagy csak másolatban maradtak fenn, Gellért püspök munkái, István törvénykönyvei és nem utolsósorban Imre herceghez írott intelmei

11