Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

mozás, de a felvonultatott apparátus minden szakértelme és igyekezete ellenére eredmény nem született, noha az módfelett gyanúsnak bizonyult, hogy Kierer vajon miért nem jelentette vadőrtársa eltűnését, holott az áldozat szomszédja volt. A hatóságok ezirányú kérdéseire a gyanúsított vagy kitérő válaszokat adott, vagy azt mondta, hogy utolsó találkozásukkor Enyedi épp Esztergomba indult.

A szabadlábra helyezését követően tehát tovább folyt a gyanúsított megfigyelése. Kiderült, hogy Kierer igen rossz viszonyban élt a feleségével, olyannyira, hogy több alkalommal tettleg is bántalmazta az asz- szonyt. A napirenden lévő családi perpatvarnak Enyedi nem egyszer szemtanúja volt, sőt mint kiderült, barátilag figyelmeztette is Kierert brutalitásáért. Ám ez csak olaj volt a tűzre, hiszen a vadőr immár nem csak tovább bántalmazta az asszonyt, de féltékenységével is zaklatta. így ismét Kierer Hugó került a nyomozás középpontjába, főként, hogy alibit sem tudott igazolni, nem volt kielégítő válasza arra a kérdésre, hogy a gyilkosság napján hol, merre járt, mikor, kivel találkozott. A halmozódó ellentmondások végül oda vezettek, hogy a gyanúsítottat ismét letartóztatták és átadták a pestvidéki ügyészségnek. A nyomozás mindazonáltal tovább folyt, hiszen az Enyedi Istvántól eltulajdonított tárgyak, többek között a fegyvere, még mindig nem kerültek elő, pedig fellelésük perdöntő bizonyíték lett volna.

1928 januárjában már arról értesülhettek a lap olvasói, hogy az ügyészség előtt Komán Béla erdőmérnök is vallomást tett. Elmondta, hogy Enyedi többször panaszkodott neki vadőrtársa gyű104