Varga Péter Dénes: Esztergomi régiségek és furcsaságok - Városunk, múltunk 2. (2015)

Egyetlen fia, egyben legjobb tanítványa boldogan fogadta el, hogy édesapja arra a pályára nevelje, melyet egész életén át szeretett, így a cukrászda felvette a Szatzlauer János és Fia nevet, biztosítva a már hosszabb ideje rendszeresen Budapestre is szállító mester munkájának folytatódását az üzleti életben. Amilyen hangos volt a jubileumi ünnepség, olyan néma volt a gyász városszerte 1932 januárjában, amikor a helyi sajtó arról értesítette a város polgárait, hogy Szatzlauer János életének 87. esztendejében, rövid szenvedés után eltávozott az élők sorából. Temetésére Szentgyörgymezőn került sor Esztergom társadalmának osztatlan, őszinte részvéte mellett. Alakja, csöndes, szerény egyénisége nélkül szinte elképzelhetetlen a régi királyváros. Mintaképe volt a talpig becsületes esztergomi iparosnak, a tisztes esz­tergomi polgárnak, aki érintkezéseiben kifogástalan úr, hitében, meggyőződésében pedig megingathatat­lan ember volt. Emlékét a polgármester indítványára jegyzőkönyvben örökítették meg a városatyák. 101

Next

/
Oldalképek
Tartalom