Az Esztergomi Katolikus Nyári Egyetem V. évét megnyitó ünnepély előadásai (1937)
15 Napjainkban azért alig ajánlhatunk a katolikus intelligenciának alkalmatosabb témát, mint Jézus Krisztus igaz egyházát, a római katolikus egyházat. Megmutatjuk annak nemcsak látható tagjait, elöljáróit, szervezetét, isteni alapítását, csodálatos működését, kultuszát, érintkezéseit a kultúrával, szóval látható elemeit, hanem belemélyesztjük a tekintetet a titokzatos és láthatatlan lényegébe, ami nem egyéb, mint Jézus Krisztusnak életközössége az egyház tagjaival, a Krisztus titokzatos testének életműködése. A Megváltó a földön csak embernek látszott, de tanítása, élete és tettei nyilvánvalóan megtapasztalhatóvá tették istenségét is. Az emberség és istenség egyesülése és kölcsönös életműködése azonban titok marad az emberi megismerés előtt, hittitok. Krisztus egyháza látszólag csak emberi társaság, de isteni eredete, ereje, megbízatása megtapasztalható külső életében is. Az a tény azonban, hogy az Istenember, a Megváltó, egy testben egyesíti önmagával az ő egyházának tagjait s velük titokzatos módon életközösséget létesít, a hit titka marad. Hogy ezt a titokzatos életfolyamatot valahogyan bemutassa nekünk, alapítja Krisztus az Oltáriszentséget. Teljes istenemberi mivoltában köztünk marad a kenyér és bor színében, étel és ital alakjában. Magunkhoz vesszük Krisztus testét és vérét, mint ételt és italt, hogy a külső színek biológiai szerepében fölismerjük magának a lényegnek életfunkcióját. Krisztus testével és vérével való táplálkozás a végső kiteljesedése annak az életközösségnek, amely az egy
