Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)
35 nek átépítése után újonnan keletkezhetett. A hatalmas oltárkép szorosan a szentélyzáródáshoz támaszkodik, két oldalán nagyméretű, ferdén beállított márványozott oszlopok magas párkányt tartanak, melynek belső végződéseire rokokó díszszel gazdagon ellátott vázákat helyeztek. Az oltárkép többszörösen megtört felső keretét finom rajzú széles rocaille-díszítés kíséri. A felső rész volutákkal és rövid párkánnyal megszakított körvonala a szentélyboltozat vonalához simul. Közepén ezüst felhőgomolyagokon, kis angyalfejekből alkotott koszorúban az Istenszeme van elhelyezve, melyből széles sugárkévék indulnak ki. Az oltárkép előtt foglal helyet a tulajdon- képeni oltár. A tabernaculum két oldalán két imádó angyal térdel. Az oltárképet keretező oszlopok között pedig két fáklyát tartó női alak, géniusz, áll. Az oltár felépítése és stílusa a vidéki átlagon felülemelkedő jelesebb mesterre enged következtetni. Ugyanígy a provinciális oltárszobrok faragóinál tehetségesebb művészegyéniséget kell keresnünk a két fáklyát tartó női alak mesterében (13. kép). Az alakok tartásában az első pillanatban a Donner- iskola távoli hagyományai tűnnek szembe. A test megmintázá” sában és a redőkezelésben azonban olyan eltérések vannak a Donner-iskola stílusától, hogy Donner tanítványai közül ismert alkotásaik alapján ezeket az alakokat egyiknek a nevével sem hozhatjuk szorosabb kapcsolatba. Az izomzatot elfödő lágy és kerek megmintázása a testnek, az egyes testformák felfúvott jellege, a drapéria festői felbontása apró, gyűrött, nyugtalan redőkre, mind olyan tulajdonságok, melyek teljesen idegenek a Donner-iskola és a nyomában virágzó akadémizmus, fegyelmezettebb, keményebb, klasszikusabb szellemétől. Az antikkal merőben ellentétes kecsesség lengi körül az alakokat, melyekben már a rokokó szellemét látjuk. A testhez szorosan tapadó ruházatnak az alakok mögé csapódó szárnyait mindkét alak kecsesen felfogja és így a szinte tánclépésben lejtő alakok kitámasztott »pihenő« lába térdtől lefelé a köpeny alól kilátszik. A ruharedőzet játékos, festői felbontása is eltér a »megkonstruált«, nagyvonalú redőmegoldásoktól s a rokokó dekoráció könnyed festőiségét juttatja kifejezésre. A drapéria megmintázásában Giovanni Giuliani nyilvánvaló hatása ütközik ki. A redőzetnek ugyanezt a festői felbontását találjuk meg Giuliani alkotásain., így különösen a 3*
