Pálinkás László: Esztergom XVIII. századi művészeti emlékei (1937)
16 1850-ben a Nagyszombatból áttelepített szemináriumot helyezik el az épületben, a mostani szeminárium felépüléséig (1821—65.). Scitovszky hercegprímás 1865-ben a paulai Szent Vincéről nevezett irgalmasnővéreknek adja a zárdát és a templomot.14 Ilyen történelmi viszontagságok után nem lehet csodálkozni azon, hogy a régi épületekből majdnem semmi sem maradt meg. A zárda a maga egészében külsőleg teljesen eltűnt a sorozatos átalakítások következtében, valamint az egységesítő neoklasszikus átépítések alatt. Mindössze a folyosók bolthajtásai és a vastag erős falak engednek egy régebbi épületre következtetni. Hasonló sors érte a templomot, melynek mai homlokzatát sem tekinthetjük eredetinek. A Scitovszky hercegprímás idejében rajta eszközölt helyreállítás talán még többet ártott, mint a nyolc-évtizedes viszontagságok. Ekkor kaphatta a homlokzat azt a száraz, merev kifejezést, melyet a díszítések, a maguk stílustalanságukkal még csak fokoznak. Különben is a legutóbbi restaurálás óta vastag, sárga vakolat borítja a homlokzatot. Eredeti beosztása szerint a homlokzat sokkal barokosabb, mozgalmasabb lehetett. Erre enged következtetni a pilaszterek közé fogott gyengén előre és felfelé hajló kapupárkány, a két oldalt az ablakok fölött elhelyezkedő kettős kiképzésű falfülkék. Az egész homlokzatra reánehezedő s a torony mellől ferde vonalban kiinduló, aztán csigavonalban csavarodó, kissé aránytalan és merev voluták, stílusukban a 40—50-es évekre utalnak. A voluták némileg kiesnek úgy tektonikus, mint dekorativ funkciójukból és éles ellentétet alkotnak a fölöttük lévő, sarkain pilaszterekkel tagolt finomabb arányú toronnyal. A templom belsejében semmi sem maradt meg a régi állapotból és berendezésből. Egyedül a bejárat fölötti kórus merészen előreívelő vonala árulja el a régebbi konstrukciót. 1927-ben Németh Gábor esztergomi festőművész tervei szerint a templomot Simonidesz Imre és Székely Imre díszítették.15 16 Az intézetben van néhány XVIII. századi oltárkép, ezek azonban az érseki papnevelőből maradtak vissza, nem pedig a ferences zárdából, melynek így jóformán csak az emléke él. 14 Beiszig E.: Esztergom vármegye története. 383—4. 1. — Knauz N.: Paulai Szent Vince leányai Esztergomban. 16 Lásd a bejárat fölötti feliratot és :>Vízivárosi zárdatemplom művészi fényben ragyog« c. cikket.
