Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)
581 VIII. FEJEZET. Vegyes határozatok. 40. §. A fent megjelölt kihágási büntetések következtében befolyó összegek, illetve azoknak a felmerült költségek vagy a netáni kárösszegek után fenmaradó része az illető községek pénztárába szolgáltatandó be, az önálló hidak, kompok (révek), hajóhidak stb. után befolyó ilyetén pénzek is azon község útalapja javára esnek, melynek területén azok vannak. 3. A törvényhatóság közutain alkalmazott útkaparók szolgálati viszonyáról. 188. és 466/1896. kgy. sz. Jóváhagyva az 1896. évi 33327. sz. kér. min. intéz- vénynyel. Életbelépett 1896. október 30-ikán. 1. §• Törvényhatósági útkaparónak csakis Írni és olvasni tudó, teljesen munkaképes, megbízható és első sorban katona kötelezettségének megfelelt, a 40 éves életkort meg nem haladott egyén fogadható fel. 2- §• Az útkaparót az 1890. évi I. t.-cz. 20. ij-ának 9. pontja értelmében a vármegye alispánja fogadja fel, a félfogadással azonban egyszer s mindenkorra a kir. építészeti hivatal főnökét is megbízhatja. Az útkaparó bére utólagos havi részletekben a vármegyei útalapból fizettetik ki. 3- §• Az útkaparó az illető törvényhatósági útbiztosnak van közvetlenül alárendelve, annak utasításait és rendeletéit tehát mindenkor pontosan és ellenszegülés nélkül teljesíteni tartozik. Az útbiztos a munka-feladványokat, nemkülönben a teljesített munkát is a munkakönyvbe bevezeti, illetve számba veszi, mely czélból az útkaparó a munkakönyvét mindenkor magával hordani köteles.
