Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)

Az özvegy azon nyugdíjnak felerészét kapja segélyül, mely elhalt férjét tiz évet meghaladó szolgálati éveinek arányában illetne volna; — ha pedig kiskorú gyermekekkel marad, minden i\ éven aluli gyermek részére — tekintet nélkül az apa szolgálati éveire — 80 forint segélyben részesül, mely azonban, Bármennyi gyermek maradna is, az özvegy anya segélydiját meg nem haladhatja, s ezen segélyezés a gyermekek 18, illetőleg' a 4. §. b) pontjában jelzett esetben a fiúgyermekek 24 éves wprának betöltésével, vagy a leányok férjhez menetelével, valamint azon esetben, ha a gyermekek a fent jelzett idő előtt egyéh módon elláttatnak (4. §.), megszűnik, és az özvegy azon esetben csakis az elhalt férjet megillető nyugdíjnak felét kapja évi segélyül élethosszáig, vagy újabb férjhez meneteléigv; az özvegyi segély azonban — a gyermekek tartási illetményét ide nem számítva — a 800 forintot semmi esetben sem haladhatja meg.

15- §• \

Özvegyi segélyre nem lehet jyga azon özvegynek, ki az elhalt férjjel annak nyugdíjba helyezése után lépett házasságra, vagy a ki önvétsége miatt törvényesen elválasztatott azon házastárstól, ki után segélypénzt igényelhetne, valamint azon özvegynek sem, ki férjét saját akaratából hűtlenül elhagyta s azzal elhalása idején nem volt törvényes házastársi együttélésben, továbbá azon özvegynek sem, kinek férje a házasságkötés alkalmával ugyan még tényleg megyei szolgálatban volt, de már 60-ik évét túlhaladja, ha csak a házasság legalább 4 évig nem tartott, vagy á házasságból élő gyermek nem maradt, úgy szintén azorK özvegynek sem, akinek félje a 10 évi szolgálat betöltése, előtt halá- lozott el; hanem a legutóbb jelzett esetben az ily özvegyet azon egyszer-mindenkorra szóló végkielégítési összeg illeti, amely a 6. §. eseteiben a férjet illette volna.

A már élvezett özvegyi segélypénz az igazgató és állandó választmány előterjesztésére a törvényhatósági köz-