Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)

\ 4- §• ’ .

Segélypénzre jogosultak : ,

a) a 3. §-ban nevezetteknek, — a mennyiben azok ezen szabályzat értelmében nyugdíjra jogositvák, vagy annjßt már élvezetében voltak — özvegyei az alább előadandó esetekben és módon;

b) a nyugdíjra jogosítottaknak nyugdíjaztatásuk előtt kötött házasságból származott gyermekei illetőleg árvái nemi különbség nélkül éltük 18. évének betöltéséig, avagy a leányok az ezen kort megelőzőleg történt férjhez menetelükig, mindkét nembeliek azonban csak akkor jogositvák az alább előadandó esetekben és módon a segélypénzre a fen- nebb jelzett időpontokig, ha időközben egyéb módon nem láttatnának el, mert ha ez időközben bekövetkeznék, úgy a segélypénzhezi jogosultságuk a fent jelzett időpontok előtt is megszűnik, megjegyeztetik azonban, hogy a tanulmányaikat jó sikerrel folytató figyermekek tanulmányaik befejeztéig, de legfeljebb 24 éves életkorukig a segélypénz élvezetében meghagyhatók.

A segélypénzre jogosított özvegyek és árvák a segélypénzre különbség nélkül igényt tarthatnak, ha a nyugdíjra jogosított akár már nyugdíjazott állapotban, akár tettleges szolgálatban halt el.

II. RÉS

Mind a végkielégítés, mind a nyugdíjazás, vagy a nyugalomba kivánkozónak kérelmére, vagy közérdekből s ennek folytán hivatalból a megye közönsége által rendeltetik el.

6. §.

Végkielégítésben részesül azon tisztviselő, segédhivatalnok, vagy szolga, ki valamely megyei hivatalban, vagy szolgálatban tiz szolgálati évet be nem töltve, bekövetkezett testi, vagy lelki fogyatkozás, vagy gyógyithatlan betegség okozta munkaképtelenség miatt, hivatalos teendőinek teljesítésére végleg képtelenné vált, vagy ha valaki tisztujitás alkalmával újból meg nem választatott és pedig :

10*