Szabó Mihály: Esztergom vármegye szabályrendeletei (1897)

A törvényhatósági útbiztosok szolgálati viszonyáról, minősítéséről és hivatalos teendőiről.

132/1891. kgy. sfeám. Jóváhagyva az 1891. évi 49343. sz. keresk. m. intézvény- Vyel. Életbelépett 1891. évi november 4-én.

A törvényhatósági útbiztosokat az 1890. évi I. t.-cz. 17. §-a értelmében az alispán meghallgatásával élethossziglan, a főispán nevezi ki. Kinevezés előtt az üresedésben levő útmesteri állásra pályázat hirdetendő, s a hirdetmény a törvényhatóság területé^ megjelenő egyik helyi lapban közzéteendő. Az útbiztosi kinevezéseknél a kiszolgált altisztek alkalmazásáról szóló 1853. évi II. t.-cz., s különösen 4. §-ának b) pontjában foglalt szabály szem előtt tartandó. A kinevezés rendszerint ideiglenes s az illető útbiztos állásában csak akkor lesz véglegesitve, ha a szabályszerű képességi vizsgát letette, mire rendesen egy évi határidő tűzetik ki.

A törvényhatósági útbi^osok, műszaki szolgálat szempontjából a vármegyei állam építészeti hivatalnak, a közutak közigazgatásának egyéb ágára n^zve az illetékes járási főszolgabírónak vannak alárendelve; kötelesek ennélfogva azoknak a szolgálatra vonatkozó rendeletéit felelősség terhe alatt teljesíteni, valamint azok utasításaihoz szorosan alkalmazkodni. Jelentéseiket közvetlenül az állam építészeti hivatalhoz és a járási főszolgabíróhoz intézik és tartoznak a kezelésük és felügyeletük alá tartozó útvonalon előfordult minden fontosabb eredményről, valamint a közlekedés állandósága, fen- tartása és biztonsága érdekében szükséges intézkedésekre nézve az államépitészeti hivatalhoz és az illetékes főszolgabíróhoz írásbeli jelentést tenni.

A vármegyei útbiztosok száma kettőben állapittatik meg, Esztergom sz. kir. város lakhelylyel, mindkét állomás első osztályú évi 500—500 frt fizetéssel. Évi úti átalány a törvényhatósági közutak minden kilométerje után kiépített