Burány János: Esztergom talajvizei s a vízvezeték (1887)
13 Az alsó oligncen képződmény fölső osztályzatát a kisczelli iályag- képezi, moly Esztergomban, a régi téglaházban, a Kukláudorben és Szén t-ti-yör gvmosón, továbbá Tokodon, téglagyártásra használtatik, előfordul még Doroghon az országút alatt, nem messze a kenyérmezői puszta határától, felszinti kiterjedése csekély, vastagsága azonban tetemes, Budapesten a Margit-szígeti és városligeti artézi kutakban 101.5. 325.42 méternek találtatott, A felső oligocen rétegcsoport kiválólag egymással váltakozó, félig sós- vizi, agyagos és homokos rétegekből áll. alárendelten édesvízi, bitumenes agyagrétegek is fordulnak benne elő. A rétegcsoport alsó osztályzatában egy átlag 2 méter vastag szánt dep létezik, mely rendesen agyagos, vagy niargás rétegek által 3 padra van osztva. A széntelep alatt Szárításon traehyttufa és fehér lioinokkőrétegek vannak települve, fölötte szürke tálvag (eyrena tályag) van lerakodva, melyet homokkő és agyag rétegek borítanak. Ezek fölött vastag agyagos tengeri homokkőrétegek (pectnnculus homokkő) terülnek el. melyek nagy felszí.ites kiterjedéssel bírnak. Esztergomban a szöllőhcgyek nagy részét borítják, továbbá a bajna-sárisápi medenc/ében és dorogh-csabai völgyben valamennyi vízmosásban feltalálhat >k. A negyedkori képződmények lősz-, futóhomok és mészt'Bábál állanak, melyek közül az előbbiek nagy területeket takarnak, az ut'bbi pedig elfúlt meszes források lerakodmáuva, melyek a, múltban a mészhegyek n tődési ba- sadékaiból hosszú ideig felszállottak. Az elősorolt képződmények, a földkéreg fokozatos összehúzódása következtében, számos zavarodést szenvedtek, melyek által eredeti vízszintes fekvésükből föltolattak, vagy vetődések által egymástól elszakítottak; e miatt számos repedések által vannak átszelve, melyeken ásványos, főleg kénes és vasas vizek hatoltak be a lazább kőzetekbe, s azokat vasvegyekkel impregnálták, melyektől azok vörös szint, vagy foltos kinézést nyertek. A vidék éjszakkeleti részén az üledékes kőzetek tracin’t kitörések által vannak megszakítva, melyeknek tufái ezen kőzeteket nagy részt elbontják. Ezen trachytok a, régibb hioti.-granáttrachyt, a közép amtiból trachyt és a íiatal pyroxen trachyt'ájok közé tartoznak, melyek egymáson keresztül törtek és egymással gyakran keverő Itek. Felszí »ti kiterjedésük a keleti részen uralkodó. A Kétágnhogy és a kés Strázsahegy oldalain, az Apátvár-, valamint a Bábszki hegyen a régibb biokit és amfiból trachytok kitörései kisebb elszigetelt, kúpokat és keskeny go ri »ezeket alkotnak, melyek a mészkövek ve tődési liasadékaiból nyomultak a felszínre s erosio követkéz lében tömegükből sokat veszítettek. A pyroxon-iraeiiy ok és tufáik a Marót hi hegy, Rá ró, Szamárhegy, Vaskapu és Sashegy t-'tőit borítják, mig a régibb trachytok többnyire a mélyebb hegylejtőkön bukkannak a felszínre. Ezen trachytok helyen lenit a zöldköves és kaolinos átvá 1. ozásnak és az elmállásnak többé kevésbbé előhaladott stádiumában vannak és az ércz- vezetés felismerhető nyomait mutatják, különöse-« az üledékes kőzetekkel való
