Burány János: Esztergom talajvizei s a vízvezeték (1887)
— 10 — taliiji kedvel«5 növények előfordulásából, nagy biztosságai jelölte meg a pontokat, hol földa'atii vizerok nem nagy mélységben voltak találhatók és útmutatásai, vizszegény helyeken is, legtöbb esetben kielégítő források megnyitására vezettek. Ezen kívül a talajvíz kinyomozásának még számos egyéb módja ismeretes a tudományban, valamint a gyakorlott kútmesterek és kútásók előtt, melyek a föld alatt: rejlő vizerok előforInlását kisebb nagyobb biztonsággal már a föld felszínén kimutatják. Legbiztosabb vezérfonalat szolgáltatja azonban a talajvizek felismerésére, a földtani viszonyok tanulmányozása, az ismert adatok egybeliasonlitása s az ebből vont helyes következtetés. A természet nyitott könyv, megmutat mindent, amit az ember ismerni óhajt. Ezen tárgy kellő megvilágítása végett azonban egy rövid áttekintést kell előrebocsátanom a vidék földtani alkata fölött, a mennyiben az a vízrajzi viszonyok alakultára befolyást gyakorol. Esztergom egv nagy kiterjedésű vízgyűjtő medenezének legmélyebb végpontján fekszik, mely medenezének határait Északon a Kárpátok, Nyugaton a Morva hegység és az Alpok, Délen a Bakony-, Vértes- és Pillis- hegységek vízválasztói képezik. E mellett Esztergom a föld alatti rétegekben, a tenger felé mozgó vizeinknek torlódási pontja is, amennyiben az üledékes kőzetek itt, a traclnt hegység által megszakittatnak és vizeiknek földalatti tovább folyása, a vizhat'an tracliyttömeg által gátoltatik; minélfogva azoknak a felszínre kell törniük, a mi nagyrészt a Duna fenekén vagy partjain történik. Ezen nagy medenezén kivtil Esztergomnak még egy kisebb vízgyűjtő médenezéje is vau, mely a mogyorósi Köleshegytől kezdve, a bajnai és epöli begyeken ár, égisz Timijéig, innen Pilis-Csalán át Pilis-Szántóig és a Pilisi) egy gerinezén végig egész Szentlé'ekig, innen pedig a Vaskapu begyen át egész a Várhegyig terjed. Ez főleg a magasabb szintekben levő földalatti vizerek összegyiilemlésére bir jelentőséggel. Vidékünkön a felszínre emelkedő alapkőzet felső triuskori mészkövekből áll, melyek közt legalst a C.serepes-völry árkiban és a Fehérkő útijában előforduló, véko ív rétegzett! bit nneiies szürke mészkő, mely csak 0-Budán é a Balaton vidékén emelkedik ismét a f i-/.inre, s igy nem nagy szerepei visel a vidék hegységeinek alkotásában. Csekély felszintes kitor- jíulisénél fogva, felső rét-gei közt kevés vizet hord magában, melyből vörös, vasíar.alum agyag (bolus) rakodik le. Erre van települve a ledolomit, mely az esztergomi Fehérkő aljában és a szentléloki Fekete hegy északi csúcsán, továbbá Pilis-Szántó, Sárisáp, Bújna, Puszta-Gyarmat és Szóm or vidékén, elszigetelt kúpok és foltokban bukkan a felszínre, Pilis-Csabútól és Tinimétől kezdve pedig egész a budapesti Szcnt-Gellérthegyig és Torbágyig nagy kiterjedésű magas hegygerinczekét és csúcsokat képez.
