Vimmer Imre: Esztergom szab. kir. város tekintetes képviselő testületéhez az 1900-1906. évet illető jelentése (1901-1907)

8 Emlékezés Kossuth La­josról. arra, hogy felesleg ki ne adassék, mert ez esetben a czélnak épen ellenkezője éretnék el, amennyiben a felesleggel dolgozó koldus sorsa nem a szerény megélhetés lehetőségét, hanem a teljes erkölcsi züllés bekövetkezését mozdíja elő. A közjótékonyság érdekében kifejtett tevékenység közepette gondol­nunk kellett arra is, hogy a magával tehetetlen, elaggott és nyomorult szegé­nyeknek életük hátralévő napjaira menedéket biztosítsunk. — Eközben ürült ki a régi kórház épülete, amelyet más czélra, mint szegényotthon létesítésére jobban felhasználni valóban alig lehetett volna. — A képviselőtestület a közjóté­konysági bizottság és a tanács együttes javaslatára a kérdéses épületet át is en­gedte és az a múlt év folyamán a szegényotthon czéljaira házilag át is ala­kíttatott. Midőn ezen átalakítás munkálatai folytak, többen kételkedtek, hogy van-e arra szükség, mert hiszen a városnak már van egy ily czélra szolgáló intézménye, az u. n. Aggok-háza, amelyben a tehetetlen sze­gények is elláthatók. — Habár akkor kellően megvilágittatott az Aggok-házá- nak rendeltetése, kötelességemnek ismerem azt ezúttal röviden körvonalazni. — Az Aggok-háza kegyes alapítványokból létesült. Az alapítók czélzata az volt, hogy ebben a menhelyben oly Esztergom városi illetőségű egyének nyerjenek öregségükre ellátást, a kik a sors mostohasága folytán, önhibájukon kívül el­szegényedtek és munkára képtelenekké váltak. Ámde ezen szűkebb minősítés mellett szükségessé vált a közrend érdekében más oly tehetetlen szegények állandó elhelyezéséről is gondoskodni, kik az Aggok-háza alapítványi feltéte­leinek nem felelnek meg. A szegényház már átadatott rendeltetésének s hogy úgy a közsegélyezés, mint a szegényeknek házi ellátása a házanként való koldulás visszaállítása nélkül sikeres legyen, csakis az szükséges, hogy mindazok, akik annak idején lelkesen fogták fel a teljesen jóra irányuló actiót, azt tovább is egész bizalommal támogassák s mindazok, akik annak üdvös eredményében kételkedtek, látva az eddigi sikert és beismerve a jövő siker reményét, csatlakozzanak az ember­baráti, önzetlen munkához. Lélekemelő érzelmek közt ünnepelte képviselőtestületünk e czélból tar­tott díszközgyűlésében szeptember hó 19-én hazánk halhatatlan nagy fia Kossuth Lajos születésének 100-ik évfordulóját; mely alkalommal a polgár- mester bevezető szavai után dr. Helc Antal városi képviselő úr méltatta a korszakot alkotó lánglelkű nagy hazafi működését, hatását és kiváló érde­meit, melyekkel a hazai történelmünk oly nagy alakjává vált, s a nemzet jogainak és szabadságának elszánt védelmében magát minden magyar örök hálájára érdemesítette. A tárgy és történelmi alak nagyságához méltó szónoklata hallgatóságot magával ragadta s „az ünnepi beszédet, melyet a közönség mély megillető- déssel és a hazafias felbuzdulás kétségtelen jelei között hallgatott meg, örök

Next

/
Oldalképek
Tartalom