Vimmer Imre: Esztergom szab. kir. város tekintetes képviselő testületéhez az 1900-1906. évet illető jelentése (1901-1907)
4 teni, nagyobb része pedig épen eladhatatlanul kényszerű házifogyasztásra marad meg. Annál nagyobb baj ez, mert földmives polgáraink nagy része kevés szántó földjéről vajmi keveset bir mint saját élelmében nélkülözhetőt piaczra vinni hanem szőlőtermésére van fizetési kötelezettségeinek teljesithetése végett job bára utalva s ha ebben balsiker követi fáradozását, fennakad legjobb akarat; is, mint ezt itt tárgyalt közigazgatási évünk bevételi kimutatásában fokozot szorgalmazásaink és a törvényes kényszer eszközök sí'irü alkalmazása daczár; is sajnosán bebizonyitottnak lenni tapasztaljuk. A mezőgazdasági élet egyik ága, az állattenyésztés, nyert valamely csalé kony biztatást mely az állatvásárok terén a szarvasmarha és a sertés értékesité sében volt észlelhető ; csalékonynak kell ezen lendületet jeleznem, mert a szarvas marhának kiszállításával kapcsolatos túlságos fogyatkozásából, és a sertés állc mánynak ragályos kórok által bekövetkezett pusztulásából származott. Sajno azonban, városunk gazdaközönségének még ezen kétes értékű áremelkedései; ben is alig lehetett osztályrésze, mert a vidékeinken megismétlődött hossz vásári tilalmak alatt polgáraink a korlátolt forgalomból előnyt vajmi kévése élvezhettek, de annál több hátrányt szenvedtek. Hogy az ipar és kereskedelem nálunk sem lendült a válságos idők á talános hatásának közepette, szinte felesleges őszinte sajnálattal konstatálnom mert hiszen valamely specziális ipari fogalom, mely kedvező helyi körűink nyék közt felül emelkedhetik a látóhatár nyomasztó légkörén, nálunk teljese hiányzik ; ez a légkör pedig, mely züllöttségének európai, sőt világi nézeteivi kis otthonunkat is befogja, még fojtóbbá válik azon áldatlan közgazdaság harcz posványában, mely hazánk és a monarchia másik fele között évek ót folyik, majd stagnál, mely megbénít a részletekre is kiható minden vállalkc zási kedvet, és bátorságot, és melynek beláthatatlan végét is csak bágyac reménységgel várhatjuk. Hogy az általános pangást, mely polgáraink közvetlen érdekeit nyomj; városi adóinknak és bevételeinknek is sajnosán érezniük kell, oly következtéié; mely behatóbb bizonyításra nem szorul. Ily helyzetben az önfertartó erőt csak polgári önérzetünk ernyedetle éberségében kereshetjük és lelhetjük fel, mely a munka és kötelesség éréiyi vei küzdve küzd, s a honszeretet és házitűzhely híven teljesített ápolásána tudatával remél a gondviseléstől jobb időket. Kolos kórház. Jelentősebb alkotások és mozzanatok. Ha ilyenül első sorban a közkórház építésének befejezését és rendelk< zésének átadását nevezem meg, nem tehetem ezt anélkül, hogy a záró ül nepélyt homloktérbe ne állítsam; azt az ünnepélyt, mely az uj kórház létr jöttével nagylelkű pártfogója és eldöntőén bőkezű kegyes előmozdítójának m; gasztos cselekményével és áldásával folyt le 1902. év szeptember hó 1-én.
