Vimmer Imre: Esztergom szab. kir. város tekintetes képviselő testületéhez az 1900-1906. évet illető jelentése (1901-1907)
37 Zárszó. A Tek. városi Képviselő testület hivatott és igazságos ítéletére bízom, hogy a fennebbiekben előadott működésünkből magának feladatainknak és kötelességeinknek miképen történt betöltése felett képet alkosson. Teljes tudatával bírok annak, hogy egy modern város iránt támasztható igények magaslatán nem állunk ; de összehasonlítólag megállapíthatónak vélem azt is, hogy más vidéki városhoz képest az adott helyzetben kifejthető erőinkkel teszünk annyit, hogy az összehasonlítástól félni nincs okunk. A százezrekbe kerülő létesítményeket felelősség nélkül követelni könnyebb, mint az ilyenekre megkivántató költséget az úgyis felettébb terhes pótadó emelése nélkül előmutatni. Sokkal előbb foglalkoztunk egyik másik szomszéd város kultúrállapotá- nak és anyagi szolgáltató képességének a magunkéval való összehasonlításával, mint erre figyelmeztetve lettünk, s arra az eredményre kellett jutnunk, hogy Esztergom közönsége már régen többet áldoz közművelődési, közbiztonsági és rendtartási igényeinek kielégítésére, mint egyik-másik oly város, melynek nagyobb tehetősége és könnyebb helyzete ma abban találja szembenötlő magyarázatát, hogy tartozási állapota alig van, mig nálunk e czímre 40—50 b/#-al magasabb pótadót kell elutasíthatatlanul igénybe venni és kivetni, mintha adósságaink kamatai és törlesztési rátái erőinket nem zsibbasztanák, vagy évi 100000 koronát lehetne a pótadó mostani magassága mellett városi berendezéseink fejlesztésére fordítani, ha ugyanannyit a tartozási állapot el nem vinne. Szép szó, tetszetős mondás, hogy aknázzuk ki kies fekvésű városunk istenadta előnyeit, tegyük azokat élvezhetőkké, mutassuk meg áldozatkészséggel és jó Ízléssel az idegen forgalomnak a hozzánk vezető utakat. Kinek, ki honos városát szereti, szívverését ne élénkítené felvirágoztatásának gondolata ?! Tudjuk azt is, hogy a siker, meg az érette meghozandó áldozatok a kölcsönösség bizonyos mértékével hatnak egymásra ; de viszonyainkra alkalmazva még sem tehet ez annyit, hogy szép reményekért, a meg nem birha- tókért szárnyszegetten vergődjünk, hanem járjunk alantabb, de annál biztosabban ; mérsékeljük terheinket, hogy könnyebben mozoghasson polgárságunk mindennemű foglalkozásában s üzletében, hogy kisebb adózás terhelje a vagyont és forgalmat, és ha ebben az eddiginél hova tovább nagyobb haladást fogunk felmutathatni, megtesszük az annyiszor emlegetett idegen forgalomért is ami erre legvonzóbb mert jutányosabb lesz, s a jó alapból kiemelkedhetik reménységünk megtestesülő szerény vára, holott felülről építeni még soha senkinek nem sikerült.
