Vimmer Imre: Esztergom szab. kir. város tekintetes képviselő testületéhez az 1900-1906. évet illető jelentése (1901-1907)
4 róna pótadó szükségletet 100 korona állami adóra kell kivetnem, akkor 100%-os kivetésre szorulok, holott ha ugyanazon szükségletet 200 korona állami adóra vethetném ki, csak 50°/°-os kivetésre lenne szükségem; hanem hasonlítsuk össze a 100%-os pótadóval terhelt 100 koronányi államadó hatását csak a 20%-kal nagyobb állami adó hatásával, ha az utóbbinak községi pótadója 20%-kal leszállit- tatnék. Ezen képletben az állami adó 120 koronát, az utána 80%-ra leszállítandó pótadó pedig 96 koronát, a kettőnek összege tehát már 216 koronát tenne, vagyis az összeredmény már itt is 16-tal felülmúlná a 100%-kal terhelt 100 koronának 200 koronányi összegét. Ameddig tehát adózási viszonyaink alapjaikban lendülni nem bírnak, az önadóztatás szükséges %-os mértékét azon megadóztatással kell viselnünk, mint viseli saját háztartásában a nélkülözhetlen szükségletek fedezését az a polgár vagy családfő, akinek vagyoni tehetőségéhez azok sokkal terhesebb arányban állanak, mint a vagyonosabb és nagyobb jövedelműnek a maga alapszükségletei. A mi legfőbb bajunk adózóképességünk fogyatékossága, mely első sorban az állami adókban nyer kifejezést, fájdalom, e mellett sokat kell áldoznunk az átvitt hatáskörben ránk háruló állami feladatok közvetítésében is, de mindezek dacára sem könnyithetünk magunkon önfentartási érdekeink oly mértékű feláldozásával, hogy e miatt városi életünk és forgalmunk alapfeltételei szenvedjenek, mert ez esetben nem volna megállás és fellebbjutás reménye, hanem csak visszagördülés a nehéz helyzet lejtőjén, amit pedig a polgári önérzet és kötelességtudás soha meg nem ingathat. Nem szabad azonban önterhelésünk súlyának túlzására arról sem megfeledkeznünk, hogy pótadónk magas százaléka nem jöhet némely más város pótadószázalékával egyszerű, nyers számszerű összehasonlításba, ha azt
