Homor Imre: Esztergom nevezetességei. Rövid képes kalauz (1930)

Esztergom — a Magyar Sion.

A köztudatban Esztergom a „Magyar Sion“ nevet viseli. Nevezik „Magyar Betleheminek is, midőn e várost, mint Szent István király születési helyét emlegetik. Mindkét megtisztelő ;név a város keresztény vallásos jellegét hangsúlyozza. A magyar kereszténység bölcsője Szent Istvánéval együtt itt ringott s ma is innen szól Szent István lelke mindazokhoz, akik e várost, mint a magyarság szent zarándokhelyét felkeresik.

Esztergom szabad királyi megyei város a Duna jobb partján, az esztergom—váci Duna- szorulat nyugati kapujánál, a Kis Magyar Alföld -és a Nyugati Magyar Középhegység találkozásánál épült. Székhelye Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesítetett vármegyéknek és az esztergomi járásnak. Székvárosa Magyar- ország hercegprímásának, az esztergomi főkáptalannak, az esztergomi egyháztartománynak és •egyházmegyének. Villany világítása és vízvezetéke a modern vidéki városok sorába emeli Esztergomot.

Az 1920. évi népszámlálás adatai szerint 2066 házban 17.963 lakosa van, akik nagyrészben föld mi velők. Az ipar és kereskedelem a trianoni béke óta, amikor Esztergom határvárossá lett, erősen hanyatlik. Közigazgatásilag 1895-ig Esztergom szab. kir. városból (ú. n. Belvárosból), továbbá Szenttamás, Víziváros és Szentgyörgy- mező nagyközségekből állott. 1895-ben mindezek .a községek Esztergom néven egyesültek.