Keppel Dániel: Esztergom kulturális élete napjainkban - Kézirat (2017)
Keppel Dániel Esztergom kulturális élete napjainkban Kevés városról mondható el Magyarországon, hogy annyi jelzővel rendelkezne, mint Esztergom. Első fővárosunkat szokás Szent István városának is nevezni, Balassi vagy Balassa városának, Babits városának, illetve ahogy a szintén esztergomi kötődésű Prokopp Mária művészettörténész asszony szokta mondani: Európa 1000 éves metropoliszának. A felsorolást lehetne és illene is még folytatni, hiszen számos olyan nagy tekintélyű elődünk személyisége és tevékenysége határozta meg a város életének alakulását, amely a hosszú évszázadok alatt Esztergomnak mindig rangot, meghatározó szerepet biztosított. „A múló idő nem múlik el egészen” - mondja egyik beszédében Borges, az argentin író, amely jelen fejezet tárgyalása esetén különösen is nagy súllyal esik latba. Esztergom ugyanis olyan kulturális örökség medrébe van ágyazva, amely a múlt időtlen távlatából indulva tereli és határozza meg a város szellemi értelemben vett útirányát. Mindaz, ami volt, valamilyen formában tovább él a jelenben. Búvópatakként tört felszínre hol inspirálva, hol pedig a felelősség atlaszi súlyával nehezedve a jelenben élők vállára. Volt úgy - nem is egyszer -, hogy beborult az ég a város kulturális élete felett. De mindig voltak olyanok, és talán ebben rejlik Esztergom igazi ereje, akik idejekorán megérezték, hogy a szélcsend egy nagyobb szellemi megújulás viharát sejteti. Minden kornak megvoltak ezek a látnokai, akik nemcsak próféciákkal, hanem alkotói, szervezői tettekkel siettették a gomolyfelhők felszakadozását. És amikor a város felett kisütött a nap, az nemcsak Esztergomnak, nemcsak a Kárpát-medencének tündökölt, de egész Európát is fénnyel árasztotta el. A múló idő tehát nem múlt el egészen, és ha a jelent most alaposabban szemügyre vesszük, majd eldől, hogy az ezer éve megkezdett út, amely napjainkban újra meredekebben ível, az kulturális szinten valami régen nem látott magaslati pont felé tartó kapaszkodás-e vagy sem... Ezen bevezető gondolatok után első lépésben a leggyakoribb, havonta többször ismétlődő kulturális programok számbavételével érdemes az áttekintést kezdeni. Esztergomban igen nagy népszerűségnek örvendenek az ún. beszélgetős estek, amelyek terén egyértelműen a városi könyvtár magaslik ki. Várady Eszter vezetése alatt több mint tíz éve, 2004-től mondhatni heti, kétheti rendszerességgel, hétfő esténként kerül sor a Könyvtári beszélgetések sorozatra. A moderátor Bánhidy Vajk történész és az igazgatóasszony legtöbbször közös erőfeszítéssel keresik és invitálják a városba azokat a személyeket, akik az élet valamilyen terén kimagasló eredményeket értek el. Lehetetlen lenne már csak terjedelmi okokból is ezek felsorolása, egy biztos: legyen szó művészetről, irodalomról, színházról, sportról vagy a tudományos élet számos oldaláról, mindig nagy élményt nyújtanak ezek a beszélgetések a hallgatóságnak, mindenekelőtt szellemi értelemben. A Könyvtári beszélgetések ikertestvére lett idővel, 2014-től a Köztünk élnek sorozat is, amelyet Sinkó Gyula vezet. Itt elsősorban Esztergom híres, avagy közmegbecsülésnek örvendő alakjai tárják fel életútjuk alakulását, és beszélnek a városért tett erőfeszítéseik múlhatatlan gyümölcseiről. És ha már a könyvtárnál tartunk mindenképpen meg kell említeni a Könyvtári éjszaka programot is, amely egy évben egyszer a diákságot állítja úgy szellemi, mint fizikai erőpróba elé, azáltal, hogy estétől másnap reggelig folyamatos foglalkozások mellett virraszthatnak át egy éjszakát a könyvek társaságában. Virág volt a vers címmel pedig az idősebb korosztály felé is igyekszik a könyvtár megbecsülést mutatni: a 60 év felettiek versmondó versenye országos, illetve határon túli nevezőkkel Esztergom egyik egyedülálló hagyományának mondható. Visszatérve a beszélgetős alkalmakhoz, nem szabad megfeledkezni a Laskai Osvát Antikvárium szervezésében megvalósuló rendszeres könyvbemutatókról sem, és a szintén igen nagy népszerűségnek örvendő Esztergom és környéke kin-
