Vitál István: Esztergom környéke (1932)
6 lukat és kedvesen búg a gerle. Szebb, hangulatosabb dalok ezek, mint a sas vijjogása. Szép a Pilis! Annyi hangulatot tud kelteni a nézésében elmerülő lelkében! Annyi történelmi emléket idéz fel agyunkban, oly sok mondával, regével, kedves emlékkel szolgál annak, aki megérti, megismeri és átérzi, hogy tele lélek és szívvel távozik völgyei és csúcsairól a mindennapi élet taposó malmába. Ismerjük meg Pilist. Induljunk egy-egy körsétára. Nem lesz fáradságos. Körsétánkat kezdjük el Esztergomban s itt is a Várhegyen. Esztergomról röviden. A Pilishegység északnyugati végnyulványa, az esztergomi Várhegyben meredeken ereszkedik le a Dunához. Hajdanában út sem volt a Várhegy és a Duna között. A hegy déli. nyugati és északi oldalait sziklafalak képezik, melyeken még elég jó karban levő várfalak hirdetik hajdani hivatásukat. Álljunk csak ki a várfokra és gyönyörködni fogunk az elénktáruló panorámában. Nyugatfelé nem bírja szemünk belátni a hatalmas síkságot. A Kis-Alföld ékelődik itt be a hegyvidékbe. Qete és Gerecse hegycsoport zárja el balra a láthatárt, de a lenyugvó napban messze a Gerecse vidékén is túl, Komárom felé elő, előcsiilan a kanyargó Duna egy-egy ezüsttükre. Északnak tekintve, a Kárpátok végnyul- ványai képezik hullámos fodrokban láthatárunk függönyét, melyet azonban a Garam kanyaró völgye szakít ketté csillámló foltjaival.
