Vitál István: Esztergom környéke (1932)
34 Úgy hívják, hogy, „F á r i kútja“ És azóta minden évben, Hogyha jön a forrás napja, Késő éjnek idejében, Mikor szem meg nem láthatja, Két buborék piros vérből, Csap föl a legközepéből !. . Nem szól tovább a nép meséje! S mig én merengek mélán lenn, a völgybe Lelkemre föncsapongó szárnyat öltve, Bejárom a regék csodás honát, Feledve benne bánatos szivem, — Lelkemnek könyebb, egy kis nyugtot ád, Ha másnak búját, sorsát könnyezem, Addig, vivág panasz, madárdal és A „Fári kút“-nak csergő habjai, Hogy elfeledjek mindent, vigaszul, Annyit regélnek ... s tudnak mondani! ... ■ ■ M ~ »I ——• •— ....... 1 " 11.............. 1 ~ " C suba 3ános polgári- és egyenruha szabó Esztergom, Kossuth b.-u. 21.
/
