Vitál István: Esztergom környéke (1932)
14 a Maróti-gerinc oldalába. Érdemes bejárni. El- hagvatottságában is szép. Hamvaskői rét. a Bitóci-völgytől alig negyedórái séta után beérünk Pilismarótra. A katolikus templomnál befordulunk. Kalapot emelünk az Úr háza és Dobozy Mihály magyar vértanú emléke előtt, melyen a piiismaróti Hősök neve hirdeti a hazáért halni kész magyar áldozatkészséget. Az utolsó házaknál jobbra fordulunk és bent vagyunk a Miklós Diák-völgyben. Szép uradalmi erdei faiskola és fenyők közötti felállított milleniumi emlék fogad. Innét a völgy már nem völgy, hanem hegyi költemény. Pedig a szép csak most következik. Elértünk a Hamvaskői- rétre. Források szegélyezik és millió virág tarkítja, Téten kitűnő sípálya s pompás téli hangulatot kelt a felső végén felállított szarvasetető, amint ott őzek és szarvasok ropogtatják az illatos hegyi szénát, amit gondozóik, de egyszersmint vadászaik is odakészitenek az Ínséges télre. Ehhez hasonló szépségű rét kevés van az országban. Felső végénél Hamvaskő szürke sziklái és a Hirsch-orom állanak őrt Közvetlen a rét bejáratánál, két ér összefolyásánál sok százados cser 15—20 méter átmérőjű árnyékot vetett. Alatta pad és asztal. Katicapihenőjének hívták. Szép asszony pihent itt meg valaha, amikor belefáradt a virágszedésbe s szabad folyást óhajtott engedni a női lélek titokzatos ábrándjainak. Az asztal, pad elkorhadt.
