Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)

7

folytán városunk kiválóan alkalmas arra hogy gyűjtőhelyévé váljék a nemzet virágja: az ifjúság erkölcsi, szellemi és testi nevelésének. Erre gondolunk akkor, amikor másodiknak Esztergom

iskolavárossá

váló fejlesztését említjük.

Az elmondottakból következik, hogy ne akarjuk Esztergomot gyárvárossá fejleszteni. Erre nagyon kevés feltételünk van. Igaz, a közelünkben van egy fontos energia-telep: a szénbánya, de ma, a villamosáram szállításának könnyűsége nem köti már helyhez az ipartelepeket s igy azok kedvezőbb környezetet is találnak városunknál. Különben is a gyárváros tönkre tenné az üdülő- és fürdővárost, aminek pedig itt kedvezőbbek a feltételei. A gyáripar nyomában járó forgalmat s az ebből fakadó anyagi fellendülést nekünk az

idegenforgalom

fokozásával kell pótolnunk; s a tapasztalat azt mutatja, hogy ez is van legalább olyan gazdasági értékű, mint amaz. A fentebb elmondottakból láthatjuk, hogy Csonka-Magyarországon alig van még egy város, amely az idegenforgalom annyi feltételével (nevezetességekkel : műemlékekkel műkincsekkel, gyógytényezőkkel: fekvés, éghajlat, levegő, folyó és forrásvíz) rendelkeznék, mint amennyivel a mi városunk rendelkezik, s igy csak a polgárság tervszerű és a célt szem elől nem tévesztő munkáján múlik, hogy eredmény koronázza fáradozását és áldozatkészségét.

Esztergomnak kiránduló-, üdülő-, fürdővárossá, azután iskolavárossá való fejlesztése azonban annyi sok feladat megoldásával érhető csak el, amennyit egy tényező magányosan foganatosítani nem képes. Kell tehát, hogy az összes illetékes (és érdekelt) tényezők a tervszerű munkában összefogjanak és egymást kölcsönösen támogatva, egymást kiegészítve, nemcsak az előrelátható haszonban óhajtsanak részesedni, hanem az áldozatokban is részt véve közreműködjenek a kitűzött cél elérésében. A szóba jöhető tényezők pedig:

a) a városi és vármegyei hatóság;

b) az államhatalom;

c) az Esztergomi Takarékpénztár R. T. mint a gyógyforrások és fürdőtelepek tulajdonosa;

d) az érsekség és a főkáptalan, úgyis mint a város legnagyobb telekbirtokosa, úgyis mint a történelmi és kulturális gyűjtemények és számos műemlék tulajdonosa;

e) a nagyobb vállalatok (MÁV, MFTR, pénzintézetek és ipartelepek);

f) végül maga a polgárság magánvállalkozása (magánépítkezések révén a város külső képének emelésével, olcsó, kényelmes nyári lakások rendelkezésre bocsátásával, a szálloda és vendéglősiparnak a fokozottabb igényekhez való alkalmazkodásával, tejszö