Esztergom jövője. Az Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt programja (1927)

múló konjunktúrájának felhasználásával. Ha aztán ez a terv megvan, akkor gondoskodnunk kell arról, hogy a minden egyes esztendőre megállapított teendő meg is valósíttassék. A fő az, hogy ne múljék el egy év sem anélkül, hogy a tervszerű megvalósítás érdekében legalább valami ne történt volna.

I.

Esztergom Jelene.

Bevezető soraink már utaltak városunk szomorú jelenére.

Nem akarunk most rámutatni a fényes történeti múltra, amikor Esztergom az ország hatalmi és kulturális középpontja volt. A török hódoltság mindent elpusztított. — Nem emlékeztetünk most ä XVili. század végén és a XIX. század elején városunk gazdasági és kereskedelmi újraéledésére, arra az emelkedő szerepre, amelyet mint a prímások és az ország első káptalanjának székhelye, mint a termékeny Garam-völgyének természetes gyűjtőmedencéje s a fejlődő dunai forgalomnak fontos emporiuma mindinkább elfoglalt. Az abszolutizmus korában ennek a fejlődésnek üteme meglassúb- bodott, de nem állott meg. Csak a múlt'század 70-es, 80-as éveitől kezdve — amikor pedig mind a főváros, mind a magyar vidéki városok egyszerre rohamosan fejlődésnek indultak — kezdődik városunkban a stagnálás, a megállás, a lépésről-lépésre való lemaradás. Elveszítettünk intézményeket (törvényhatóság, törvényszék) s helyükbe nem kaptunk újakat; a párkányi vasúti vonal elvezetésével kiestünk a gazdasági forgalom hálózatából s ezen a hatodrangú vicinális létesítése sem tudott lényegesen enyhíteni; ipari vállalkozások megteremtésének alkalmait elszalasztottuk, köny- nyelműen kieresztettük kezünkből; a városi vezetőségnek nem volt s ma sincs telekpolitikája, amellyel a város belterületének kialakulását jótékonyan befolyásolni tudta volna; erdőkezelésünkben nem volt tervszerűség, a városi gazdaság a szakember előrelátó vezetése hijján nem hatott s ma sem hat irányítólag roppantul hátramaradt föld- és szőlőművelésünkre; árvízvédelmünk a múltban gyenge lábon állott s városunk gyöngye, a Primássziget még ma is szabad prédája az elemeknek s végül nem törekedtünk kitűnő országútakkal és kedvezőbb vasúti összeköttetések létesítésével a környék és a megye községeit városunkhoz közelebb hozni s ezzel forgalmunkat növelni. Betetőzte mindezeket azután a kegyetlen trianoni „béke“, a Duna túlsó oldalának, az egész termékeny Garam-völgynek elvesztése, amely vidék Esztergomnak természetes éléstára volt s ahonnan mégis csak számítottunk némi forgalomra. S mindezek után csoda-e, ha ma kereskedelmünk pang, forgalmunk meghalt, kézi iparunk versenyképtelen, földmívelésünk — különösen szőlő- és gyümölcstermesztésünk — hanyatlik, városi gazdálkodásunk örök deficittel küzd, a város lakosságának száma