Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)
53 adott ela káptalannak1). — Jakmini ez oklevélben magát „maior ville“-nek, a helység birájának nevezi s megemliti az esztergomi község polgárait (cives de vico Sírig.) a város árkát (extra et prope fosattam), és a divatozó hoszmértéket, a melyet magyarul röf-nek neveztek (nulgó Reyf). — Ugyanebben az évben bizonyos István nevű esztergomi (de vico Strig.) kereskedő földeket vett a muzslai nemesektől2). - Mindezek hangos szavú tanúi fenuebbi állításunknak. Ugyancsak 1255 ben október 14 én hirdették ki Béla királynak az esztergomiak pörös ügyében hozott döntő Ítéletét. — Az esztergomiak ugyanis azt álliták, hogy ők tartoznak ugyan vámot fizetni a külföldön szerzett portékáiktól, de amit Budán vagy Fehérvárott, szóval az ország határain belül vásárolnak, attól nem követelhet vámot a káptalan. — Azonban a káptalan tekintélyes tanuk által, a kik között maga a megye ispánja Jákó (comes Jako, fráter Martini Báni) és néhány öreg polgár Í3 vala, bebizonyította, hogy jogában áll ilyen portékáktól is vámot szedni, hogy az előtt is kelle ezt fizetniük, s hogy a midőn Róbert érsek idejében megtagadták e»t, kiközösitéssel valának sújtva, mig nem esküvel f gadták, hogy minden akadékoskodás né kül fizetni fogták. — Hosszas pörlekedés után a király meghagyásából a káptalannak tizonkét legtekin- télyessebb tanúja a szent-királyi templomban esküt tön a város birájának és a polgárság küldötteinek jelenlétében, s az esztergomiak elvesztették ügyöket. - Egyedül azt engedte meg nekik a *) Mon. X. 431. — *) Mon, I. 429.
