Magyary Szulpicz: Esztergom a tatárjárás korában (1877)

12 szt. Annáról czimzett egyházuk és kolostoruk a mostani kender földek között állott; helységük pedig már 1290 ben a káptalan jószágai között emlittetik.— E birtok mellett vezetett Kovácsiba az az ut, a melyet a várossal a kovácsi bid kap­csolt össze körülbelül a mai bosszú sor végén4). A tátbi országút és az örmények faluja közé eső terület egész a szt. István helység határáig, szt. Egyed templomának földje (Terra ecclesiae Sti Aegidii) vala ’).— Ez a része a mai határ­nak a város legrégibb birtoka. — Hogy állott e szt. Egyed temploma a tatárjárás előtt, azt nem tudjuk ; de hogy az általa birt föld ekkor még nem volt a város tulajdona, azt gyanítjuk. Vessünk most néhány futó pillantást a vá­rosra, és vázoljuk a menynyire az emlékek hiá­nyos volta engedi, annak helyrajzi, jogi és gaz­dasági állapotát. íróink jó része, Rogerius előadása által fél­revezetve, azt hiszi, hogy az esztergomiak csak akkor kezdték városukat erősíteni, a mikor már nyakukon volt a tatár hada.— Felejtik ezek, hogy Imre király már i201-ben említi a várost körül- övezö nagy árkot 2), és hogy milyen volt ez árok arról ugyanő 1202-ben tudósit bennünket, amidőn mondja, hogy kapuja van 3).— Bizton álithatjuk tehát, hogy sánczczal (fossa, fossatum), vagy ha Rogeriusnak igaza van, kőfallal volt kerítve Esz­tergom már a tatárjárás előtt, kivévén a kis Du­na felöl való részét. Vajba ily biztosan tudnók megállapítani azt ») M. Sion III. 858. — •) Mon. I. 600. — I. 162. — *) Mon. I. 164. *) Mon,

Next

/
Oldalképek
Tartalom