Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
Károly seregei Budát megtámadták, az elkeseredett polgárok ugyancsak egyházi átokkal sújtották az esztergomi érseket, továbbá Anjou Károlyt, sőt magát a római pápát is. A XIV. század első évtizede mind Buda, mind Esztergom számára véres eseményekkel kezdődött. Míg a Vencel, majd Ottó pártjára állott Buda várát csak 1307-ben, csellel tudta megszerezni Anjou Károly, aki fővárosát a szabadságukért küzdő polgárok máglyafüstjei közepette foglalta el, addig az esztergomi várat a Németújváriak, majd Vencel cseh királynak, az ifjú Vencel-László király atyjának katonái kerítették a kezükbe. A Szt. Adalbert főtemplomot feldúlták, kifosztották a kincstárat, tönkretették a levéltárat, és ami még súlyosabb veszteség volt: évekre megakasztották Esztergom körül a gazdálkodást, mérhetetlen szenvedést zúdítva a jobbágyságra. Vencel végül is visszavitte fiát, Vencel-László királyt Prágába, de ekkor nemcsak a magyar koronát vitte magával, hanem a királyi és az esztergomi érseki kincstár számos remekét is. A háborús épületkárokat Telegdi Csanád érsek (1330— 1349) állíttatta helyre. A romladozó bazilikát újjáépíttette, és újabb erődítményekkel látta el az esztergomi fellegvárat. A Kálti Márk-féle képes krónika részletesen beszámol arról, hogy az alapjáig megrongált főtemplom szentélyét ekkor szilárd alapokra támaszkodó hornyolt oszlopokkal és boltozatokkal, tehát már a gótikus építészet stílusában újították meg. Telegdi a várat s annak helyenként már összedőléssel fenyegető bástyáit is gondosan kijavíttatta. Számos új, magas és erős tornyot is építtetett, és ezeket valószínűleg fából készített folyosókkal és emeletekkel erősítette meg . . . „És jóllehet — írja a krónikaíró — a vár számos tornya miatt bevehető már nem volt, azt egy, a Dunáig terjedő fallal még jobban megerősítette . . Telegdi a váralját, az érseki Vízivárost is falakkal és tornyokkal övezte, s — nyilvánvalóan újonnan telepített lakóiról — Németvárosnak nevezte el. Telegdi építőtevékenysége a korábbi királyi palotára is kiterjedt; a várkápolna freskói alkalmasint általa meghívott itáliai művészek kezétől származnak. A királyi várost I. Károly várospolitikájával igyekezett segíteni. 1326-ban hozzá csatolta Kovácsit, az Árpád-kori pénzverők 44
