Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
vonala, amely Dorogon túl a Pilisvörösvári-völgyben haladó, illetőleg a Vindobona felé vezető fontos hadi útba torkollott. Ezeket használták a népvándorlás népei is, s nagyrészt ezekre épültek a mai modern autóútjaink is. A városnak vízi úton való megközelítésében mélyreható változást a gőzhajózás jelentett. Az Első Dunagőzhajózási Társaságnak 1831-ben Bécs és Pest között megindított menetrend- szerű személyszállító járatai Esztergomot is érintették. A helyi közlekedés lebonyolítására alakult korábbi kisebb vállalkozások közül a szobi Luczenbacher családé említendő, Esztergom és Pest közötti járataival. A vasúti közlekedésbe Esztergom először csak közvetve kapcsolódott be. Az országban elsőként megalakult Magyar Központi Vasút-Társaság 1846-ban Pest és Vác között megindított vonalát néhány évvel később a folyó mentén meghosz- szabbították, úgyhogy 1850-ben a vonat már a Duna bal partján fekvő Esztergom — Nána (a mai Sturovo) állomásig közlekedett. Esztergomot innen a folyón át vezető hajóhídon vagy később a közeli Kovácspataktól (Kovacevo) csavargőzössel lehetett elérni. A város jelenlegi vasúti összeköttetése a fővárossal, Dorogon és Pilisvörösváron át Óbudáig csak 1895-ben épült ki, míg Almásfüzitő felé már négy évvel korábban közlekedtek vonatok. A város vasúti személyforgalmának sebessége a mai igényeket már nemigen elégíti ki. Érdekesség számba megy, hogy a lóvontatta postakocsi (delizsánsz) járat menetideje 1824-ben a budai Batthyány téri Fehér Kereszt fogadótól az esztergomi Széchenyi térig kétszeri lóváltással a vasút mai menetidejénél körülbelül egy órával volt hosszabb.8 A múlt század végén megalakult Magyar Folyam- és Tenger- hajózási Társaság sűrű menetrendszerű járataival nagyban hozzájárult az esztergomi kirándulóforgalom élénkítéséhez. A város vízi úton való megközelítésének népszerűsége máig csorbítatlan, «7
