Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
I. ESZTERGOM ESZTERGOM FÖLDRAJZI LEÍRÁSA A VÁROS FEKVÉSE, DOMBORZATA Esztergom, a Duna-kanyar vidékének sokat látogatott idegenforgalmi célpontja, a Duna jobb partján, a fővárostól légvonalban 42 km-re északnyugatra fekszik. A nagy múltú város tájképi szépségekben való gazdagságát a vidék változatos felépítésének köszönheti. A település nyugati oldalát egész hosszában a Duna határolja. A nyugat felől érkező folyó a városképre jellemző Várhegy meredek sziklái előtt enyhe ívben északra kanyarodik, hogy a kemény dolomittömböt megkerülve, a város alatt, a Garam túl- parti torkolata közelében ismét keletre forduljon; folyása tehát a város központját kísérve dél—északi irányú. A város jelentősebb része a Várhegytől délre legyezőszerűen szétterülő, enyhén hullámos és átlagosan 1x0 m tengerszínt feletti magasságú síkságon, az esztergom—dorogi medencében fekszik. Keletről félkaréjban sötétszürke andezit hegyek, az Esztergom—Visegrád—Szentendrei-hegység részei övezik, irtott meredek sziklaormokkal, máshol pedig lankás dombokká szelídülve. A Duna könyöke és a tatabányai törésvonal között elterülő Dunazug- hegységnek nevezett, tájképileg változatos 500 — 600 m magas Közép- hegység két fő részre tagolható. Az egyikbe a Gerecse és a Pilis hegycsoport és ennek részeként az Esztergom—Visegrád —Szentendreihegység, a másikba a Budai-hegység csoportja tartozik. Az Esztergom — Visegrád—Szentendrei-hegység a Duna-kanyar jobb partján húzódik. Vulkanikus eredetű andezitből és tufából épült föl. Töle tájképileg 7
