Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
déli irányban. A táj és a város kapcsolata tehát már a város alaprajzi elrendeződésében, a városszerkezetben is érvényesül. Az elmúlt kétezer év városalapítói, illetve az újjáépítők a földrajzi adottságokat és a meglevő településmaradványokat rendszeresen felhasználva hozták létre településeiket az építésre, valamint a védelemre legalkalmasabb Duna-teraszokon és hegyi platókon. Ez a szerves növekedésre emlékeztető fokozatosság ma is jellemző a város szerkezetére. A város gerince az észak— déli irányú főútvonal, amelynek részei: a Kiss János vezérezredes útja — Kossuth Lajos utca — Bajcsy-Zsilinszky Endre utca—Makarenko út—Dobozy Mihály út. A terek közül kettőt ki kell emelni, mivel ezek voltak egy évezreden át a városi élet magjai, s a mai városszerkezet kialakulását is befolyásolták. E két tér: a mai Széchenyi tér és a mai Béke tér. Az előbbi mindenkor (ma is) az állami, a világi, a városi élet és a közigazgatás centruma, az utóbbi pedig az elmúlt évszázadban az egyházi élet főtere volt. Esztergom városszerkezeti sajátosságainak számbavételekor meg kell említenünk, hogy a városkép szempontjából rendszerint kedvező hatású táji és vertikális építészeti elemek — tudatos elrendezés híján — nem igazán kapcsolódnak a városszerkezethez. Kizárólag nagy arányuknak és a kedvező terepalakulatoknak köszönhető, hogy ennek ellenére is uralkodnak a városképen, s a belső körzet látképét gyakran festőivé teszik. 68 Hegynek futó utcácska
