Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

frank, vallon, lombárd és német kereskedők messzi tájakról, Bizánc, Kijev, Regensburg vidékéről s a Rajnán túlról szárazföldi és vízi úton szállított értékes portékáikat kínálták eladásra Magyarország akkori fővárosának nyüzsgő piacán. A tatárjárás után Buda, előnyösebb for­galmi fekvése révén elhódította ugyan Esztergomtól a távolsági keres­kedelemben betöltött szerepét, de az itt érintkező természetes tájegy­ségek terményei és a város kézműiparosainak iparcikkei, ha szűkebb mértékben is, századokon át tovább éltették az esztergomi vásárokat. A települések életében hosszú időn keresztül igen fontos védelmi szerepet betöltő vár építésére önmagukról kínálkoztak az esztergomi Várhegy meredek sziklái. Ezek bástyaként magasodnak a Duna menti sík terep fölé. Az itt emelt római burgus, vagy erődített tábor már a pannóniai limes védelmi rendszerének része volt. A későbbi vár pedig századokon át sok vérzivatart látott védőbástyája a stratégiailag fontos Duna-kanyarnak és a Budára vezető dörög—pilis vörös vári útvonalnak. A táj már említett természetes gazdagságán kívül nem csekély mér­tékű vonzerőt jelentettek a Várhegy és a Szent Tamás-hegy lábánál, a törésvonalak mentén felbukkanó hévizek is. A mai várost keletről félkörben szegélyező domboldalak lankáin pedig jó szőlőnevelő terü­letet leltek a földművelők. Az alacsony folyami teraszon kialakult város számára a Kis-Duna nemcsak ivóvizet, a vízimalmok sokaságának hajtó­erőt és jó téli kikötőt, a tímároknak ipari vizet biztosított, hanem a fél­körívben fallal körülvett város nyugati természetes védelmi vonalát is jelentette. Az őskori népek közül Esztergom táján s a Duna mentén leg­hosszabb ideig a kelták uralma tartott. Az időszámításunk előtti IV. században jelentek meg ezen a vidéken magas művelt­ségű, a fémművességben már járatos törzseik. Ők alkalmazták először az agyagedények korongon való megformálásának hala­dottabb technikáját is. A kelták már osztályokra tagolódott tár­sadalomban éltek. Kereskedőik dél felé lejutottak Nagy Sándor birodalmáig, és a makedónokkal élénk kereskedelmi kapcsolato­kat építettek ki. Ennek során helyi kelta mesterek lemásolták Nagy Sándor arany és ezüst drachmáit, és országunk területén elsőkként fogtak a pénzveréshez. Esztergomban is számos kelta — úgynevezett barbár — pénzveret került elő, beszédes jele­ként e hatalmas, az időben szinte egész Közép-Európát átfogó kelta műveltségnek. Tájunk velük, a kelták törzseivel lépett 18

Next

/
Oldalképek
Tartalom