Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

ásványvize a Kis-Duna partján végzett 323 m-es mesterséges fúrás nyomán került napvilágra.

A vidék éghajlata, bár területünket a Kisalföld éghajlati tájához szokták számítani, a sajátos helyi domborzati viszonyok miatt számos egyéni vonást mutat. Ez az eltérés különösen a csapadék mennyiségében és a napsütéses órák számában feltűnő.

Esztergom és környéke szárazabb, mint a Kisalföld általában. Hosszú a derűs nyárvégi és őszi időszak.

Esztergom évi középhőmérséklete 10,4 °C, néhány tized fokkal alacsonyabb, mint a fővárosé. Nyara kevésbé forró, tele pedig enyhébb, amit fekvésének köszönhet. A város ugyanis nyugat felé, az uralkodó szél irányában nyitott, ami elősegíti a szabadabb légcserét, s a nyári hőséget tompítja, a kelet felől betörő hideg légtömegek ellen viszont a környező hegyvidék nyújt^némi oltalmat. Ősszel és télen gyakori az ún. „inverzió” jelensége, aminek következtében — különösen téli derült napokon — előfordulhat, hogy a város szintjénél 300 méterrel magasabb Vaskapu-hegyen melegebb a levegő, mint a városban.

Az évi átlagos csapadékmennyiség 561 mm. A maximum kora nyárra esik, ami igen kedvező a mezőgazdaság számára. Esztergomban az év folyamán átlagosan 88 csapadékos nap van, ebből a havas napok száma 18. A napsütés évi összidőtartama 1950 óra. Sugárzás szempontjából különösen kedvező fekvésűek a várost keretező dombvidék délnyugati lejtői.

növény-és Állatvilág

Esztergom környékének hegyei többnyire nem haladják meg az 500 méteres tengerszint feletti magasságot, tehát az alacsonyabb régiókra jellemző tölgyövezetbe tartoznak. A 250—300 méternél magasabb fekvésű területeket szépen gondozott tölgy- és vegyes lombos erdők borítják. Az utóbbiakban gyakori a gyertyán, a szil, a juhar, a hárs és több berkenyefaj. A Vaskapuhegy északi oldalát szép, ültetett fenyves díszíti.

13