Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)
középkori épületcsoport egykori főbejáratához. A lépcsővel szemben a palota román kori bejárata mellette az ugyancsak román kori kápolnabejárat fogadja a látogatót. A kapunyílás oldalainak lépcsőzetesen beugró részeit lombard fonatos törzsű, korinthoszi oszlopok díszítik. Felül egyre kisebbedé félkörívek zárják le, s a kapunyílás feletti ívmezőben súlyosan megrongált XV. századi freskó töredékei láthatók. A kapu fölötti homlokzatot hatalmas, szalagfonatos, leveles rózsa-ablak díszíti. A kutatók szerint a kápolna építői francia, pontosabban burgundi mesterek lehettek, s ez III. Béla franciaországi kapcsolataival s a XII. században Magyarországra települő francia cisztercita rend építő- tevékenységével meg is magyarázható. A királyi kápolnát díszítő bimbós oszlopfejezetek megtalálhatók az esztergomi Szt. Adalbert főtemplomból megmaradt kőanyagban is, s nyilván dél-francia és német mintákra vezethetők vissza. Maga a kápolna félköríves szentéllyel lezárt egyhajós épület, amely kis méretei ellenére is monumentális térhatású. A térhatást a XII. századi, kitűnő építőmesterek félköríves födémmegemeléssel, a templomhajó ülőfülkéivel és a szentély kettős oszlopsorával fokozták. A kápolna szobordíszei közül a déli folyosó egyik, a „jó” és a „rossz” viaskodását megjelenítő oszlopfője és az a két emberarcos oszlopfő érdemel figyelmet, amely a kápolna északi ülőfülkéinél látható. Ez utóbbiakban kutatóink az építésben közreműködő francia és magyar építőmesterek portréját vélik felfedezni. A kápolna falfestményei többrétegűek. A legkorábbi réteg a szentélyt övező falakon, két lépő oroszlánt ábrázolt. A képet a bizánci szőttesekből ismert palmettás keret s az életfa jelképe egészítette ki. (A freskó oroszlánjaiban kutatóink egy része az Árpád-ház címerállatát látja, mások a hét magyar törzs jelképére, ismét mások pedig az oroszlánábrázolás liturgikus jellegére következtetnek.) A kápolna mennyezetét díszítő, mennyboltot ábrázoló kék alapú freskónak és a magasabb falmezők bibliai jeleneteinek legnagyobb része jóvátehetetlenül megsemmisült; a megmaradt töredékeket a kápolnához vezető déli fülkében helyezték el. A XIV. században, valószínűleg a Telegdi Csanád-féle építkezés idején, az itáliai trecento festészet valamelyik Magyarországon dolgozó mestere — feltehetően a firenzei eredetű Niccolö di Tommaso — újabb freskókat festett a kápolnába. Ekkor kerültek falaira az ajtóbejárat mellett s az ülőfülkékben máig látható ún. Szibilla-ábrázolások. Ezért nevezték Szibillák kápolnájának már a törökkori útleírók is. Az oltáron látható két XII. századi bronz gyertyatartó a királyi város Szt. Lőrinc templomának feltárásakor került elő.
