Zolnay László - Lettrich Edit: Esztergom - Panoráma útikönyvek (1971)

J*

Ez utóbbi hegyek alkotják a település körül azt a hangulatos keretet, melynek méltó kiegészítője a város nyugati oldalát határoló, lassan hömpölygő Duna, valamint a Kis-Duna és a Sziget kedves képe.

Esztergom változatos vidékének legidősebb képződménye a felső triász-kori dolomitból álló Várhegy (157 m) a város középpontjában, amely Esztergom tájképi jellegzetességét adja. A vele szomszédos Szent Tamáshegy és az annak folytatásaként délkeleti irányban húzódó és a várost keretező jóval fiatalabb dombvidék fő építőanyaga a kiscelli agyag és a hárshegyi homokkő. Ez a vízmosásokkal erősen szabdalt harmadkori dombvidék Esztergom gyümölcsös- és szőlőskertje, amelynek lankásabb lejtőire a beépített település is felkúszik. Felszíne keleti irányban lépcsőzetesen emelkedik 150—300 méterre a tenger szintje fölé. Részei az Elő-hegy (176 m), Szent János-kút (175 m), Orbán- kápolna (179 m), Kusztus (237 m), Sípoló-hegy (318 m), Kis- kúria hegy (317 m) és a Sas-hegy (322 m).

E szelíd dombvidéktől táj képileg is élesen elüt a föléje emelkedő Vaskapu-hegység tömege, az Esztergom—Visegrádi— Szentendrei-hegyvidéknek a Maróti-hegyek csoportjába tartozó legnyugatibb tagja. A Vaskapu-hegység vulkáni tevékenység szülötte, kőzete andezitbreccsa. Tagjai: észak felől a sziget9

el Vaskapu-szikla