Értesítés néhai nagykéri Scitovszky János bíbornok, Magyarország herczeg prímása hagyatéka ügyében a végrendeleti végrehajtó részéről az örökösök számára (1869)
5 összeget meghaladja, szolgáljon megnyugvásul annak tudata is, hogy a mostani átvételnél a boldogult Bibornok idejében emelt temérdek uj épületek e tekintetben a terhek növelőivé váltak, mert a reájuk fordított építkezési költségek az érsekség által törlesztendő kölcsönökből fedeztetvén, azok a régibb épületekkel egyenlőleg az érsekség tulajdonát képezték. Az érseki javakat átvevő bizottmány :,az átvételt! a közvetlenül utódlé vallás alap részére teljesítvén, több hónapokon át folytatott ténykedésének végeredményét — mely a hagyatéki vagyont terhelő nevezetes összegben jelentkezett — akép érvényesité, hogy azt a hagyaték tulajdonában volt gazdasági összes fölszerelvényt átvevő jelenlegi Herczeg Prímáshoz a vételárbóli levonás végett általtette; e szerint csak a vallásalap követelésének levonása után felmaradt összeg lett a Herczeg Prímás által a felszerelvény árára a hagyatéki tömegnek kifizetendő; sőt ez sem egészben, a mennyire a fen- állott M. kir. Helytartó Tanács 1867. évi Novemberhó 25-én 69,747. sz. alatt kelt rendelete értelmében a tanulmányi alap javára letiltott s alább szintén kitüntetendő összeg is a gazdasági felszerelvény átvételi árából letartóztatandónak kijelentetett. Mindezeken felül nagy mérvben járult a hagyatéki tömeg kedvezőtlen alakulásához a gondviselés ama kiszámit- hatlan-horderejű, akarata, melyszerint -— mintha az égi kéz a jótéteményekben elaggott főpapnak a köznyomor feletti fájdalmára enyhet kívánt volna nyújtani — a szenvedő emberiséget a dicsőült halálában ért kipótolhatlan veszteség és gyásznak, egy nyomorteljes év csapásaival kelle összeesnie. Az 1866. évi nyári fagy tönkre tette a gazdag terméshez kötött reményeket, s a bekövetkezett változás az érseki uradalom magtárait és pinczéit nagy részben üresen találta, s igy a helyett, hogy a mondott év — melynek nagy részében az érseki javakat még az elhunyt Bibornok bírta -—a hagyatéki tömeg részére jövedelmi forrásokat hagyott volna fen, a következő év bevételeiből fedezendő előlegezéseket tőn szükségessé. Igaz ugyan, hogy eme előlegeknek legalább részbeni ellensúlyozására a tömegnek az örökhagyó élte idejére eső alapokból, nevezetesen az erdei adók ellen tett sikeres reclama-