Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
56 ban új gazdasági erőforrások híján megfelelni nem tud. Innen van, hogy a városnak különösen kultúrális terhei már a világháborút megelőzőleg is igen számottevők, mert a város polgársága nagy áldozatkészséggel, iskolák alapításával és fenntartásával igyekezett hazánk legrégibb városának színvonalát emelni, vagy legalább is az egyszer már elértet megtartani. A trianoni béke-parancs Esztergomot határvárossá tette és megfosztotta kevéssé fejlett gazdasági életét utolsó erőforrásától is : a párkányi és garamvölgyi termelő és fogyasztó piacaitól. A város kereskedelme, ipara egészen lesorvadt, felülről nem segítették. A város polgárságának élni-akarása új életforrásokat keresett és azokat az idegenforgalom növelésében és Esztergomnak iskolavárossá fejlesztésében vélte megtalálni. Az idegenforgalom a polgárság nagy befektetései (vízvezeték, csatornázás, utak, fürdők) folytán tényleg örvendetesen fellendült. De lényeges gazdasági erőforrást nem jelent a város polgársága számára, mert megint csak a főváros mindent felszívó közelsége miatt igazi idegenforgalom itt kifejlődni nem tud, csak átmenő forgalmat jelent, az idegenek huzamosabb ideig itt nem tartózkodnak, a város inkább csak kiránduló helye lett a fővárosnak. Lényegesebb gazdasági erőforrást jelent és még többet is jelenthetne a másik elgondolás : Esztergomnak iskolavárossá fejlesztése, Esztergom természeti és történelmi adottságai : a Duna partján hegyektől koszorúzotc ideális fekvése, tiszta levegője, egészséges klímája, léleküdítő csendje, históriai emlékekben való gazdagsága, más vidéki városokhoz képest páratlan tudományos, művészeti, építészeti emlékei, kincsei (épületek, könyvtárak, múzeumok, kincstár, képtár stb.) kiválóan alkalmassá teszik nevelő- és oktató-intézetek otthonául. Ezzel Esztergom megfelelhetne a főváros közelségében önként kínálkozó iskolapolitikai feladatának is: tehermentesítené a budapesti túlzsúfolt középiskolákat. A város polgársága itt is meghozta áldozatát. (Lásd a 21. és 52—53. oldalakon.) Annál nehezebben viselte ezeket, minél inkább nőttek — önhibáján kívül — a város egyéb költségvetési terhei. 1) Végeredményben a város szolgáltató képessége végső határához jutott s az adózó polgárság már hosszú évek óta 100 °/o-’os, sőt ennél magasabb pótadóval van megterhelve. A város közönsége úgy érzi, hogy most joggal kéri és várja a nagyméltóságú közoktatásügyi kormány hathatós és nagyvonalú segítségét. De nem úgy, ahogyan ezt a 36.—40. oldalakon ismertetett miniszteri rendelet tervezi, hogy t. i. az egyik középiskola megszüntetése árán létesüljön egy másik. Ez nem gyarapodás, nem segítés, hanem még csak — amint azt kimutattuk — nem is előnyös csere : egy teljes, nyolc osztályos, nagyobb kultúrértékű, vidéki és fővárosi szülőre egyt) Ilyenek (az iskolaügyi terheken kívül) : a forgalmi adó-részesedés százalékos kulcsának többszöri csökkentése a város rovására, a rendőrségi hozzájárulás emelése a város terhére, a közadminisztrációnak, különösen az átvitt hatáskörben teljesített állami funkcióknak folyton fokozódó költségei, a kikerülhetetlen útépítésekhez való lényeges hozzájárulási összegek emelkedése, az ezekre és a vízvezeték létesítésére felvett kölcsönök után járó kamatszölgáltatások és törlesztések nagy összegei, a kövezetvám állami megváltási összegének túlalacsonyan történt megállapítása folytán előájlott bevételi kiesések stb.
