Emlékirat az esztergomi városi Szent Imre gimnázium védelmében (1942)
4 tergom, a nagy múltú, ősi, prímási város gazdasági megerősödése rész- ben sajátos körülményei, de főképen a kormányok részéről tapasztalt mellőzés miatt a növekvő kultúrigényekkel lépést tartani nem tudott. Az intéző körök ezen ránk nézve végzetes részvétlenségének oka valószínűleg a korszellemben keresendő, amelynek a történelmi értékek iránt kevés érzéke volt, de bizonyára részes benne a sokáig kizárólag hatalmon levő, erősen materiális irányzatú, liberális kormányzat közömbössége is a katolikus Esztergom iránt. Az iskolafenntartó város gazdasági elerőtlenedésének egyik folyománya volt tehát, hogy — egyebek között — a város iskolájának: a reáliskolának ügye is sajnálatos módon áttolódott egy másik síkra : kultúr- kérdésből városi pénzügyi kérdéssé vált. Ez a körülmény lassította meg fejlődését már a múlt század nyolcvanas éveitől kezdve az első két évtized sokat Ígérő fejlődése után, ez nehezítette meg munkáját és — sajnos — még ma is a lét és nemlét Damoklesz-kardjaként lebeg nyomasztólag az iskola felett. Pedig azóta lényegesen megerősödött, tanulóállagának mennyiségében és minőségében gyarapodott, kedveltségben és a szülők részéről való megbecsülésben az első vonalba dolgozta fel magát s pedagógiai működését az illetékesek : a tankerületi kir. főigazgatók és a nm. vallás- és közoktatásügyi minisztérium ismételten kitüntető elismerésben részesítették. (L. 15.—16. old.) Az iskolafenntartó város a jelen század elején ígéretet kapott reáliskolájának állami kezelésbe vételére, ha azt nyolc osztályúvá fejleszti. Ezzel a város kultúrális terhei — reáliskolája teljes fennmaradásával —• jelentékenyen csökkentek volna. A kifejlesztést a város vállalta, a minisztériumtól megkívánt és kiszemelt telket nagy áldozattal megvette, — de az 1914-es világháború kitörése hirtelen véget vetett minden további tárgyalásnak s az iskola államosításának kérdése megrekedt. A háború után, a megcsonkított, leszegényedett országban az állam- hatalomnak természetszerűleg nem volt elsőrendű gondja a tett Ígéret beváltása. A Trianon folytán határvárossá lett s életlehetőségeitől szinte teljesen megfosztott Esztergom azonban kétszeresen érezte az élet nehézségeit s ezért ismételten kérte a közoktatásügyi kormánytól ígérete beváltását. A segítségre hivatott illetékesek azonban a kérdést Kolumbusz módjára gondolták megoldhatónak : nem arról tárgyaltak az iskolafenntartó várossal, hogy miként lehetne kifogástalanul működő iskolája belső erőinek kifejlesztésével annak életlehetőségeit gyarapíta- ni, vagy milyen módon lehetne a város kultúrális terhein — esetleg az elemi iskolák nagyobb mérvű támogatásával — enyhíteni s ezzel a városnak reáliskolája fenntartását megkönnyíteni, hanem egyszerűen felvetették a megszüntetés kérdését : ha nincs pénz, iskola se legyen. Ezt a tisztán pénzügyi kérdést itthon ezután egyesek a „kultúrpolitikai érdek" hangoztatásával igyekeztek más vágányokra terelni, amivel az
