Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
50 lődő szemlélő megfigyelhette, miként fejlesztjük a tanulók látását, miként bontakozik ki a legegyszerűbb vonalvezetési és kézügyesítő gyakorlatokból a mindinkább tudatossá váló megfigyelés, az artisztikai visszaadás készsége és a legváltozatosabb, gazdag, sokszor egyénien bizarr színharmónia érzékelése. Ehhez természetesen a legegyszerűbb szín- és folthatásokból kiindulva, a színes természeti és ipari tárgyak fokozatos tanulmányozásán juthatunk csak el. Élénken szemléltették ezt az I—III. osztályokban rajzolt és festett síkdíszítmények, valamint a nyolc osztályon keresztül gyakorolt legkülönfélébb befoglaló formájú és tárgyú tervezések. A testiség, térbeliség megértésére, könnyű és biztos ábrázolására már a IV. osztálytól kezdődően láthattuk a nagy és kis méretű színtelen testek térhatásos, teljes árnyékolású plasztikus távlati képeit. Ezek folytatásaként bemutatásra kerültek az összetettebb s a köznapi életből vett különböző házi és ipari eszközök, tárgyak, továbbá leveleságak, gyümölcsök, virágok, kagylók, lepkék, madarak s ezekből alkotott csendéletek színes rajzai. Állati s emberi testrészek, egész állati s emberi formák egyszínű és színes ábrázolásával, valamint a Vili. osztályban ez utóbbi elemekből kizárólag Ex libris-ek tervezésével nyert befejezést a reáliskolai rajzi tananyagnak ismertető bemutatása. Eme minden tanulóra kötelező tananyag mellé helyeztük az ifjúság házi, tehát iskolán kívüli munkálkodásának eredményeit is. A legváltozatosabb tárgyú és technikájú munkákkal különösen szépen szerepeltek: Sipka László I. o, Dinnyés József és Schwab Gyula IV. o. t., Rámeszdorfer József VI. o. t., Farkas Lóránd, Ganzer István és Sorger Sándor VII. o. tanulók. Elismerésül, de buzdításul is ki kell emelnünk néhány, részben intézetünkből már eltávozott volt növendéket, részben még intézetünkhöz tartozó olyan tanulót, akik buzgó s szorgalmas e nemű munkásságukkal erre méltóknak bizonyultak. Ezek: Barcza Tibor. Fischer Ferenc, Guszmann György, Hanzlik Gyula, Háber Gabriella, Hádel Károly, Hádel Miklós, Kemény József, Kottler Miklós, Kovács István, Kúhn Pál, Kührner Imre, Aíor József, Puxbaum Jenő, Rayman József, Rayman Katalin, Soltész György, Soltész István, Tónay Aladár és Weszelovszky Lajos volt növendékek, és Kozub Ferenc, Országh Jenő, Sipka László I. o., Stulpa György, Szkalka Ágoston II. o., Bartyik János, Érdy Imre, Schmiedt Ferenc 111. o., Becska Károly, Dinnyés József, Komarek Antal, Schwarczbach Zoltán, Wagner Ferenc IV. o., Rámerszdorfer József VI. o., Farkas Lóránd, Ganzer István, Láng Györgyi, Szexer János, Tóth János VII. o., Király Erzsébet, Kiss Kálmán és Uresch János VIII. o. tanulók. Iskolai rajzkiállításunk kiegészítéséül egy külön negyedik teremben kiállítottuk ama volt növendékeink műveit is, akik már hivatásos művészi, iparművészi és technikai pályán élnek. Tettük ezt egyrészt buzdításul mai ifjúságunknak, másrészt azért, hogy a szülők lássák, milyen értékes és mennyire értékesíthető gyermekük rajzkészsége, rajztudása. Kiállítottak: vitéz Bayor-Bayer Ágoston festőművész, Dedek Lajos oki gépészmérnök, Einczinger Ferenc festőművész, takarékpénztári főtisztviselő, Háber Gabriella oki. iparművész, női-
