Obermüller Ferenc: Emlékfüzet az esztergomi államilag segélyezett községi Szent Imre reáliskola fennállásának hetvenötéves jubilieumáról 1857-1932 (1932)
24 A fejlődést nemcsak a felsőbb osztályok népesedése mutatta, hanem a tanári nevelő és oktató munkának minősége is. Nyíltan és nyomatékosan kijelentem, hogy tanítás és nevelés szempontjából tankerületem legkiválóbb iskolái közé tartozik, melynek tanártestülete és agilis igazgatója a legteljesebb elismerésre tarthatnak méltán számot. — A szegényes, szűkös s nem mindenben megfelelő elhelyezés mellett is megfelel nehéz és nemes feladatának az intézet. — Olyan szerencsés, az iskolát hathatósan segítő volt a tanártestület kialakulása, hogy a legfényesebb iskolapalotában, a legpazarabb szertári felszerelés mellett sem végezhetett volna jobb munkát. ... Látogatásaim során, melyek tankerületem különböző iskoláiban voltak az idén, meg az elmúlt 11 esztendőben, legkeávesebb emlékeim közé tartoznak az itt tapasztaltak, mert sok szociális érzést találtam a tanártestületben, komoly célkitűzést a munkában, együtthatást a nevelő tevékenységben, megférő baráti érzést a kollegialitásban, harmóniát a nevelők lelkében s ezek közül mint ritka jelenséget, ez utóbbit emelem ki... Vájjon nem természetes-e, ha ezeket az egyensúlyozott lelkű, nemes indítékaik után törhetetlenül cselekvő, férfias akaratú munkatársakat kiemelem az átlagból, s rájuk gondolva szivem fölemelkedik s az intézetet, amelyben ilyen tanárok is vannak, szerencsés intézetnek méltán nevezhetem ... Mindezek eszembe jutnak most, mert igazságos az én lelkem, szemébe akarom mondani az én munkatársaimnak, hogy büszke vagyok rájuk, hogy nagyra- becsülöm és szeretem őket. Ezek a mozzanatok megmagyarázzák ez iskola iránt érzett s több ízben kifejezésre juttatott ragaszkodásomat. Nem henye, hangulatkeltést célzó üres szó soha az én elismerésem, akinek kijut ebből az elismerésből: az reá is szolgált emberül. .. íme ezek a tapasztalatok mondatják velem, hogy az esztergomi reáliskola nagy szegénysége és nehéz elhelyezése dacára is igen figyelemreméltó tanító és nevelő tevékenységet fejt ki. És elmondatja \elem azt is, hogy az intézet tanártestülete igen közel jutott a szivemhez . . . Az intézet adminisztrációja, vezetése mintaszerű és elismerésre méltó. A kollegiális érzés ez intézetben nemes alapokon nyugszik, az együttműködés nem ütközik semmi zökkenőbe. A szeretet melegével búcsúzom el s olyan emléket viszek el ettől az intézettől, amely minden időben drága lesz nekem.“ 32. (Az intézet jótevői.) Hetvenöt év alatt a társadalom minden rétegéből annyi jóindulattal találkoztunk, annyi pénzbeli és egyéb adománnyal támogatták intézetünket és szegény tanulóinkat, hogy a jubileum alkalmából kötelességünknek tartjuk, hogy legnagyobb, illetve állandó jótevőinkről külön is hálásan megemlékezzünk. Alanti felsorolás épen a pártfogók és az adakozók nagy száma miatt nem is lehet teljes, sőt a felsoroltaknak minden egyes adományát számon tartani is sokszor lehetetlenség. Mégis közre adjuk ezt a csonka, hiányos névsort is: emlékül és emlékeztetőül azoknak, akiket illet. Esztergom szab. kir. város. A nm. Vallás- és Közoktatásügyi M. Kir. Minisztérium.
