Gábris József: Emlékezés István bácsira azaz Majer Istvánra (1993)

Azon emberek közé tartozott, akik a XIX. század elején a nagyiramban terjedő sajtó nyújtotta lehetőségeket igyekeztek kihasználni. Önálló művein kívül köte­tekre tehető cikkei, tanulmányai jelentek meg a korabeli lapokban, melyek ugyan­csak széles körű érdeklődéséről, a társadalom iránt érzett felelősségéről, a korá­ban felmerülő gondolatokban való jártasságáról tanúskodnak. A tanügyi és nem­zeti irodalom figyelője és pártfogója. Mintegy 40 lapot és folyóiratot járat rend­szeresen. Saját könyvtára 4000 kötetre tehető. Szorgalmasan gyűjtötte a vegyes kisnyomtatványokat, melyekből többezer volt birtokában. Ugyanilyen szorgalom­mal készítette élete során a több ezer ''műkeresztet", melynek alakjait minden el- őrajzolás nélkül papírból vágta ki, mégsem született két azonos alakú munka, me­lyeknek szinte mindegyike remekmű. Anyagi támogatásról sem feledkezett meg ott, ahol ennek szükségét érezte. 1866-ban a Kürti plébániáról való távozásakor a kis falusi iskola támogatására ala­pítványt hozott létre. Az esztergomi papnevelde növendékei számára évente tűzött ki irodalmi pályázatot, díjazta a kiemelkedő munkákat. Rajtuk kívül is számtalan világi fiatalemberrel kedveltette meg a toliforgatást. Vallotta, hogy nem elég csupán elismert írónak lenni, másokat is segíteni kell az érvényesülésben. Évtizedek alatt, több mint száz tehetséges fiatalt indított el az írói pályán. Nem rajta múlott, hogy mecénási tevékenysége ellenére, többségük később elkallódott. Kitartó segítője az esztergomi tanítóképezde növendékeinek. Példamutatásával és szóval hasonló cse­lekedetre ösztönözte kanonoktársait is. Életének utolsó esztendejében is gondosko­dott a jövő tanítóiról. Ennek bizonyságára 1893-ban két alapítványt is létrehozott. Az egyiket februárban, melyet Leó pápáról nevezett el. Ezzel a pápa püspökké szen­telésének és az esztergomi mesterképző megnyitásának 50. évfordulójára emléke­zett. Később végrendeletében újabb összeget adományozott a tanítójelöltek támo­gatására, melynek kamatai Majer-féle alapítvány néven kerülnek egészen az I. vi­lágháborúig, évenként kifizetésre. Ebben az időszakban egészségi állapota egyre többször adott okot az aggoda­lomra. A helyi sajtó a nyár végétől többször tájékoztatta olvasóit István bácsi egész­ségi állapotáról. Hol javulásról, hol helyzetének romlásáról szól a tudósítás. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom