Gábris József: Emlékek és tanulságok. Az esztergomi népi kollégium története - Esztergomi Tanítóképző Főiskola Kiskönyvtár 7. (1986)

- 55 vagy ha nem megy, keresztre feszíteni. Alkuról szó sem lehetett. Tulajdonképpen a belénk döngölt eszmevilágot féltettük, főleg vallásos érzéseinket. Ne .ünk azt táplálták a tudatunkba, hogy harc, ami kint folyik,a kommunisták harca az isten e^en. Az államosítás után eltelt fé1 év meg- gyűrögette ugyan ezt a sablont, de alapjában töretlen maradt. Ellenállásunkat és elkülönülésünket lelkes tempómba járással demonstráltuk. Micsoda meglenetés volt, amikor az egyik napon közülük is jelentek meg a misén. Miért jöttek? Miért? Ök is ...? Vagy csak látni akarták, ki jár a kápolnába? Gondolom, hogy a gyanakvás kölcsönös volt. Éppen ezért ma visszagondolva azokra a hetekre, hónapokra, csak el ismerése:1 hajolok meg a beköltöztetettek pedagL^u-ai, politikai érzéke előtt. Persze az országban lejátszódó események, az oktatás új eszmeisége is őket segítette, de be tudták bizonyítani; nem mások, olyanok, mint mi. Még az egyházi tanítóképzőbe sem az úri gyerekek jártak, s amikor tudatosult bennünk, hogy itt a harc első vonalában szó sem esik istenről, hogy a frontvonal a proletár és a burzsoá között húzódik...! Milyen különös szavak voltak ezek akkor!"

Az igazság az, hogy a népi kollégisták val- lásellenességét, "istentagadását" a városban sokan eltúlozták. A valóság az, hogy ami szembeállította őket ekkor a vallással (tulajdonképpen az egyházzal mint szervezettel), annak elsősorban napi politikai okai voltak. Sokan jártak közülük templomba, ezt senki nem akadályozta, ez hozzátartozott lelkiismereti szabadságukhoz, de szemben álltak az akkori hierarchia minden társadalmi változást makacsul ellenző politikájával.

A szerzetes tanárok között is akadtak, akik szimpatizáltak velük, segítették őket. A világnézeti h arc az egyházi vezetők ellenállásának növekedésével erősödött, mely az iskolák államosításakor csapó'x talán a legmagasabbra.