Némethy Lajos: Egyházi vizsgálat Esztergom vármegyében 1701-ben (1896)

8 egészben a káptalan tulajdona. Ez idén elkezdték az elha­gyott szőlőket mivelni. A plébánosnak tizenhatodot adnak. A lélekszám 200. Mind katholikus. ESZTERGOM. A vár alatti város templomáról ismeretlen, hogy régente ki emelte, vagy mily védszenttel birt, vagy melyik szentnek tiszteletére volt szentelve.1 Sok éven át a törökök mecsetnek és zsinagógának használták.2 Midőn ezek nyűgös szolgálata alól felmentetett,3 sz. István első vértanú tiszte­letére szentelték fel. Érdekes szentségtartóval bir, melyet a lotharingiai herczegtöl kapott Buda második ostroma ide­jében.4 Van keresztkútja minden hozzávalókkal. Sekrestyéje boltíves. Vagyona nincs, kivéve egy gyarló szőlőt.5 A falakon kívül, a sz. Tamás-hegy alatt 7 — 8 koldus számára van kórház, melynek nincsen alapítványa. A plébános Kárász Kelemen Imre,6 római absolu- tus theologus, aki a magyarországi missiók czimére ordi- náltatott, 46 éves, a lelkészkedésben 16 év óta, itt második évben. Beszél latinul, magyarul, tótul, németül, francziául, olaszul, lengyelül, oláhul és ráczul. Könyvekkel elegendő­1 A vár alatt lévő városban, mely az érseké volt, a plébánia templom sz. László tiszteletére vala szentelve. Ser. Par. 251. Hihetőleg ott állott, ahol a mai vízivárosi plébánia ház áll, mely körül a temető is volt. Ez többször le­égett, amiről körülötte a föld mélyében található elszenesedett fa tanúskodik. 2 A törökök meszdsidnek, imaháznak is használhatták, de nem dzsá­minak, mely Esztergomban kettő volt, a vári és a nagyvárosi. 3 Esztergom 1595-ben is felmentetett a török hatalma alól, de 1605-ben ismét az alá került. E tiz évi tartam alatt itt lelkészkedtek Pozsgay János és Dubovszky György. Midőn 1543-ban a törökök Esztergomot ostrom alá vették, hogy bevegyék, a várban levő várőrség és oda felvonult lakosság között volt egy lelkész, akiről Sinán csaus történetíró ezeket jegyezte fel : »Egy nyomorult pap volt közöttük, aki mint valamely csaló ördög tele volt ravaszsággal, fortélylyal, csalással és bűbájossággal; ez volt közöttük a rosszra csábitó.« Török történetírók II. 331. 4 E szentségtartóról az 1732. évi kánoni vizsgálat jegyzőkönyvébe felvett leltár mit sem tud. 6 Erről sincs szó az 1732. évi visitatióban. 6 Életrajza Ser. Par. 675.

Next

/
Oldalképek
Tartalom