Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)

46

Dr. Zddori János.

szág.“ „Miképen is történhetett, írja egy másik fran- czia utazó, hogy a világ legműveltebb országának szomszédja — egy egészen barbár nemzet.“ A német utazók ellenben mindent aranyos színben látnak a félszigeten és az egekig magasztalják. Mindkét vélekedés túlzott. Mindkét Ítélet az elfogultság szüleménye.

Zádorí igen jól ismervén e körülményt, a mint elfogultság nélkül ment Spanyolországba, épp oly méltányosan és tárgyilagosan ügyekezett róla munkájában ítéletet mondani. Az elragadtatás és csodálat hangján szól, ha oly nagyszerű építészeti remekeket vezet az olvasó szemei elé, mint a sevilla dóm, a toledói székesegyház, az ugyancsak toledói „San Juan de los Reyes“ templom, a gazdag di- szitményü gót stil e legpompásabb remeke és még inkább a cordovai székesegyház, mely „egyedüli a világon.“ Nem huny azonban szemet a jelentéktelen templomok előtt sem. így végez pl. nagyon is röviden Madrid templomaival, melyek — mint megjegyzi — „nem is méltók említésre.“ A vidék, a városok, a viszonyok, az intézmények, az erkölcsök, a szokások — szintén kritikus leíróra találnak Zádoriban. Elbűvöli őt Toledo, „az emlékek archívuma, a spanyol dicsőség tisztes pantheonja“; elfogadja e városra nézve Villa Amil hires festő szavait: „Kilencz hónapja vagyok itt és még semmit sem láttam,“ de hidegen hagyja sok más város, még Malaga is, jóllehet — világhírű borpinczéi vannak.

Tisztelettel szól a spanyol nemzet jellemének jeles tulajdonairól, de nem hallgatja el hibáit sem. „Nagyszerű, fenséges — írja — a nép jelleme. Téved, hibáz, de nem aljasul el. Daczol a sorssal, az ádáz szerencsétlenséggel, de sohasem gyáva. Lelke indulatait tűzhöz, vízhez, viharhoz lehet hasonlítani, de nem sárhoz. Szegénységben is gentleman. A nagyszerűség eme jellegének emeltyűje — büszkesége, mely első látszatra talán bántó is, mert gorom