Walter Gyula: Dr. Zádori János élete (1888)
i8 Dr. Zádori János. Pór Antallal, ki az intézetben Zádori örökségébe lépett és ott a magyar szellem gondos ápolója volt. Pór szorgalmasan tudatta Zádorival, hogy a kis magyar társaság lelkesülve tör előre az általa kijelölt ösvényen, mind tökéletesebben igyekszik megfelelni az ö szándéklatainak, buzgón műveli a honi nyelvet, pártolja irodalmát és mitsem óhajt annyira, mint hogy egyes hazai papnöveldék mintájára nyelvművelő kört, irodalmi iskolát alapíthasson. Zádori nagy örömmel vette a kedvező híreket és nem mulasztotta el az elhagyott társakat, kikkel azonban szellemileg mindig együtt maradt, folyton lelkesiteni és buzdítani. Mily érzelmeket keltettek benne a kedvező tudósítások és miként igyekezett hatni a lelkes ifjakra, legszebben bizonyítják következő saját szavai, melyeket 1857. január 18-án kelt levelében Pór Antalhoz intézett: „Végtelen örömem van bennetek, fiuk! Leveledet oh be sokszor olvastam. Csak úgy híztam bele, hogy ti Pazmaniták oly hévvel buzogtok a magyar nemzetiség körül. Azoknak is, kiket már nem ismerek, mondd meg baráti üdvözletemet ................ N incs az haszon nélkül, hogy (egyházirodalmi) iskolátok nincs. Minél jobban elnyomnak, annál magasabban szökkenünk fel, mint a szökőkút ................... T ehát ti barátaim, in spiritu antiquae obedientiae kérlek, tanuljatok, dolgozzatok, hogy édes hazánk felviruljon! Bármi keveset teszünk, hálásan fogadja nemzetünk. Ha pedig még tehetséggel is megáldott az Ég, annál nagyobb kötelesség háramlik reánk.“ Szorgalmas irodalmi tevékenysége által nem kis figyelmet keltvén az irodalmi körökben, sok jeles irodalmár ismeretségét szerzé meg magának, kiknek lelkesítése, buzdítása, elismerése jelentékenyen fokozta munkakedvét és szorgalmát. Azon jelesek közül, kik irodalmi munkásságának szempontjából határozott befolyást gyakoroltak a tehetséges és törekvő segéd
